Kékmadár

Talán Fellini Nyolc és fél című filmjéből őrizte meg emlékezetem ezt a jelenetet: az élete mélypontjára került rendező tönkrement kapcsolatainak, alkotói tehetetlenségének és sok egyéb nyomorúságának súlya alatt roskadozva odaveti magát valamilyen szent életű, bölcs öregember, talán pap, lába elé, s igazi, mély kétségbeeséssel szakad ki belőle: „Atyám, nem vagyok boldog!” Az aggastyán fölnéz a könyvéből, és őszinte érdeklődéssel ezt kérdezi: „Hol olvastad azt, fiam, hogy neked boldognak kell lenned?”

Popper

Share

Véletlen

Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen.  Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges.

Márai

Share

Beomló házak

A Stenczinger-ház a múlt héten
Sóhajtott egy nagyot,
S szólt: istenem, már valahára
Én is boldog vagyok!
Lebontanak, s nem mutat ujjal
Énrám minden gyerek,
Ó, végre, végre most szivemről
Egy nagy kő lepereg.

Felheccelt egy éjszaka minden
Bontás alatti házat:
Inogjatok, bomoljatok,
Dűljetek be legott,
Lássuk, hogy tetszik az uraknak
Az ilyen állapot?
Szegény, bohó, vén Stenczinger-ház!
S naiv beomló házak!
Hát azt hiszitek, lázadástok
Itt bárkit is felráz majd?

 

Tóth Árpád

Share

Motyogó

De kinek mondanám
ha mondanám
nem mondom
kinek is mondanám
az én bajom
a te bajod
a mi bajunk
bajunk
se vége
se hossza
se hossza
se vége
hát akkor
mi végre?

Kányádi Sándor

Share

Börtönben

Szerinted hogyan tudunk megbocsátani önmagunknak, ha börtönt építettünk magunk köré, és szeretnénk lebontani a falait? Mi ennek a módja? – Laing gyakran figyelmeztetett arra, hogy ha felébredek, és egy börtönben találom magam, de észreveszem a nyitott ajtót, akkor nem kell tökölni azon, hogyan kerültem oda. Azonnal ki kell sétálni onnan, és kész.

Feldmár

 

Share

Mulandóság múló őre

Vacog a szélben az ág:
olyan nehéz a szívem!
Mért faggatnak a holtak
kik élve némák voltak?
miért hangos a halál?
miért van, ami nincsen?
miért fáj, ami mindegy?
mért nagy dolog a halál?
Hisz úgyis csupa zárás,
véglegesség és válás
az élet, s fiók halál.
Minden élő szertefut,
csak a halotthoz van ut.

Babits

Share

Fantomfájás

az elmúlt élet fájdalmai járnak
a szíven át, és tárva-nyitva hagyják,
lenni kellene valami szilárdnak,
hogy a fájásnak megadja a formát,
ha fantomfájás, azért mégse látszat,
mert ott a csonk, a hasra karcolt sebhely,
de nincs emléke annak a hiánynak,
ami nem volt, és már nem is lehetne.

Ágh István

Share

Minden nap

Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.

Dsida

Share

Születés

Minden ismétlődik: halál és születés nem: s én már nem tudok kívánni magamnak semmit. – Milyen életvágy Pistával: Weingruber, Pavillon, nők, fény; – fiatalkori gondolat: egy vasláncot széttépni, feltűnést kelteni. Szibériában gondol rám valaki s ki tudja hol még! – Széthinti magát az ember a világban.

Füst Milán

Share

Újesztendő

Érzéketlenül
folyik el mellettem az idő árja.
Hófoltokat
ejt az ember horpadt halántékára.
Régi esőket
idézek fel magamban, bár szeretném
feledni őket.
Újesztendőre
virrad megint, hányadszor…! Mit csináljak?
Olvassam Buddhát,
hogy könnyen mondjak búcsút e világnak?
Menjek parasztnak,
és higyjem el az ócska babonákat?
Vénségem egén
nehéz felhők vonulnak. Elsötétült
a világ meg én.

Csang Fong Csu – Faludy

Share