Debreczeni Imre: Saját levegő

 

Debreczeni Imre: Saját levegő című kiállításának megnyitója a Kispont galériában

A kiállítást megnyitotta: Fodor Balázs, kurátor
Közreműködött: Bodor Géza, színész
Zárszó: Formanek Csaba
 

Temetősz

Én vagyok, én, ki ajtódon kopogtat,
És minden ajtó előtt én vagyok csak,
Ne félj tőlem, bár észre sem veszel:
Hogy is láthatnál meg egy kis halottat?

Mikor megvénülünk, s végére jár az élet,
Jó idézgetni a boldog emlékeket.
Megvénültök ti is, egyszer csak őszbe értek.
Ezért, jó uraim, hát kegyelmezzetek,
Hogy a felhők ne gyilkolják az embert.

Nazim Hikmet Rán – Rónay György

Una vida sin cambiar

Antes me daba envidia la gente segura, ahora me da desconfianza y un poco de angustia.
La perspectiva de vivir una vida sin cambiar lo cierto es que me asusta, porque…
A veces soy, a veces no soy…

El Chojin

Falak

Falak épülnek körülöttem, városok és országok tűnnek el. Nő a fal s elválaszt az emberektől. Fogoly vagyok. S ha néha azt kiáltja valaki: Európa! mintha azt kiáltaná: Afrika!

Radnóti

Darabokban

Ya sé que no tengo que volver a hacerme ilusiones… No, no, no es eso… Pero hasta ahora… cuando hemos tenido un problema… que nunca han sido importantes, pero en fin…, pues hasta ahora hablábamos, soñábamos y… al final, con un beso y un abrazo, pues… menos. Con una simple mirada nos volvíamos a entender… Por teléfono no es lo mismo… Por teléfono lo que se ha acabado se ha acabado.

Cocteau

Nemzetvezető

borzasztóan fontos dolog, hogy az ember miként cselekszik és viselkedik az életében. Úgy, ahogyan elvárják a polgári konvenciók, vagy a fasiszta nagytanács, vagy a kommunista központi bizottság és annak informátorai? Vagy úgy, ahogyan ő jónak gondolja, tehát hű önmagához, és nem fogad el külső befolyást? Ez nagyon nagy kérdés, mert egy embernek azegész életvezetése azon múlik, hogy önmaga mer-e lenni, még akkor is, ha szembekerül a közhangulattal és a tekintélyekkel, vagy behódol ezeknek az úgynevezett konformista nyomásoknak.

Popper

Zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Ady