Lent és fent

…egyiket is, másikat is a maga teljességében kell megízlelnünk, a maga tisztaságában, anélkül hogy megpróbálnánk vegyíteni őket. Az örömmel: lelkünkbe hatol be a világ szépsége. A fájdalommal: a testünkbe…. Testünknek minden iskolát ki kell járnia. A testi érzékenység szintjén egyedül a fájdalom teremthet kapcsolatot azzal a szükségszerűséggel, mely a világ rendjét alkotja; mivel az öröm nem foglalja magában a szükségszerűség élményét. 

Simone Weil

Kiállításmegnyitó K11: 
Art WALL 101 Posters Exhibition
Vasvári László Sándor

 

Share

Ősi szorongás

Ez az ősi szorongás,
ez a szorongás, amit századok óta magamban hordozok,
könnyekben és szertelen képzeletekben,
rémület nélküli lázálom-sorozatban,
értelem nélkül egyszerre kitörő nagy felindulásokban
kicsordul a pohárból.
Kicsordul.
Nem tudom, mihez tartsam magam ebben az életben,
ezzel a rosszulléttel, amely lelkemre ráncokat vés!
Ha legalább megbolondulhatnék igazán!
De nem: csak ez a kettő közti,
ez a majdnem,
ez a meglehet…
Ez.

Pessoa – Somlyó

Share

A pók és a karácsonyfa

Egy régi történet szerint egy szegény özvegyasszony túl szegény volt ahhoz, hogy a gyermekeivel fát díszítsenek. Reggelre azonban a pókok csillogó hálóval szőtték be a fenyőjüket, ami másnap a napsütésben ragyogni kezdett és onnantól a szegény család sorsa jóra is fordult, hiszen a pók szerencsét is hoz…

Share

Hold

…  égig érő házak tetejéről
A napot ellopom.
Zsebre vágok még néhány csillagot
A Hold az nem kell, most úgyis elfogyott
Azt nem tudom, mit vigyek neked:
Forró lávakövet, vagy kék tengervizet?

Péterfy Bori

Share

Átváltozás

“Istenem – gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!”
Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.

Kafka

Share

Szivárvány

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta,
De a szivárvány mindíg egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örökifjan és egyformán lebeg,
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.

Reményik

Share

A darabolós

Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.
Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,

Pilinszky

Share

Ilyenek vagytok

Nem tetszik, hogy mind a 7 nap
szomorú nem csak a Vasárnap
Nem tetszik, hogy a nevemben
hülyeséget csinálnak.
Nem tetszik, nem tetszik,
nem tetszik, a rendszer.
Nem tetszik, nem tetszik,
nem tetszik, ez az egész.
Az tetszik ha tüntetésre nincs szükség, mert nincs miért
Az tetszik ha élvezem Veletek együtt az életem
Az tetszik ha elmúlik belőlünk a félelem.

 

Share

Emlékezés és megőrzés

 

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Pilinszky

Share