Lakáskoncert

 

Simon Attila és Rachmaninov

“Eddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon a szervezkedés, az igazi boldogság pedig a szervezetlenség, a véletlen, a szeszély.”

Kosztolányi

Share

Tavaszköszöntő

 

Budapest Bár – tavaszi pillanatok

 

“Azért a csokorba zárt üzenetért,
Köszi, köszi!
Azért a mondvacsinált szerelemért,
Köszi, köszi!
Ronggyá széttépett álmaimért,
S egy meggyűlölt pillanatért,
S, hogy két cigaretta közt asszonnyá tettél,
Köszi, köszi ezért!
Köszi, köszi azért!
Köszi, köszi mindenért!”

Budapest Bár – Rutkai Bori

Share

Metamorfózis

 

“van kit ez, kit az tart életben
a falakon rajzok, bennük félelem
és Elvis él, hisz annyian látták már,
és te is látod, ha éppen arra jár
van úgy, hogy a mítosz körbezár
mögötte kártyavár
fogadd el, hogy meg is halhatok
saját mocskomba fulladok”

Esti Kornél

Share

Nappali őrjárat

 

_FA_4887

“Betörtek egy családi házba, mindennek szépen lába kelt. Asszongya anyuci, hát ő szerez egy kutyát. Irány az állatkereskedő.
– Egy kutyát szeretnék.
– Hölgyem a legjobbkor jött, most egy olyan kutya van…
– Megmutatná?
– Megmutatom. Parancsoljon.
Azt a fajtát ismered, hogy két marékra való, köret nélkül, és a szeme az jojózik – pláne ha rálépsz. Asszongya a hölgy:
– Ne vicceljen már, nekem házőrző kell.
– Nyugalom asszonyom, ez egy harci kutya.
– Ne vicceljen!
– Tessék, kipróbáljuk. Harci kutya, a garázsajtó!!
– HRRRR…
Pozdorja lett az ajtó Na, még egy próba.
– Harci kutya, a kőkerítés!!
– HRRRR…
Sitt…
Hazaviszi a kutyát, otthon egy ilyen izomagyú férfi, a férje:
– Mi ez?
– Apukám ne vicceljél, ez egy harci kutya!
– Harci kutya, a tököm…”

Hofi

Share

Kívül vagy belül?

_FA_4747-Edit
“Sivár tömlöcben tengődsz: láthatatlan
ráccsal kerít az iskola, család,
a szeretőd, az ellenség, barát,
rab vagy szobádban, templomban, szabadban;”

Jánosházy György

Share

Tíz lépcső

 

_FA_4742-Edit“Árnyak közt árny vagyok, ki egyszer már ivott a
Vízből, mit ád a föld, de nem csitult a szomja,
S az élők álmait zavarva, visszatér
Az út rögeire, s élő vizet remél.
Mint első, tört hajó az óceán öléből,
Mint áldozóedény a kurgánsíri éjből,
A lépcső legmagasb fokára úgy jutok,
Hol élő árnyad áll, s árnyamra várni fog.
S ha ez csak ámitás, mesebeszéd, hazugság,
S ha már nem emberarc, de gipszálarc mered ránk
Némán a föld alól, és kövekből rakott
Szempárja könnytelen, s tekintete halott?…”

Tarkovszkij

Share

A szív útjai

_FA_4739

“A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála neki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.”

Móra

 

Share

Egymás tükrében

 

_FA_4565

“Enyém a mellem és a lábom,
magam azonban nem találom
sehol.
Szeretném végre tudni mégis:
enyém vagyok esetleg én is?
De hol?”

 Ranschburg Jenő

Share

Görbe szemmel

 

_FA_4585

“Talán görbetükör a tükör
s csak én látom nyílt, sima lapnak.
Talán holnapra összetörik
a lelkem.
De ma még belőle szikrázik
a zajgó, végtelen világ, –
egyszerre vetülnek a parányi csirák
s a robbanva zuhanó égitestek”

Dsida

Share

Séta – a pesti Broadway

 

“jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanúl,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.”

 Szabó Lőrinc

Share