Hónap: 2014 május

7 Fénykép

Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszitse meg.

Dsida

“Az életek alján fölgyűlnek,
mint a salak,
a rosszul élt évek roncsai,
az összegyűrt szavak…

Hiába mind a nagy tudás,
a kvalifikált agyak,
a komputerből is zuhognak
az összegyűrt szavak.

Jobb, ha meg sem szólalok,
vagy üvöltsek: vigaszt!
Miféle vigaszt nyújthatnak
az összegyűrt szavak?”

Adamis Anna

 “Ha én szél lehetnék,
Egy lányt megkereshetnék
a világban, a világban.
Szétfújnám hosszú haját,
Port az útról, merre jár.
Szaladnék nyomában.”

Omega

“Mi a múlt valamennyi oligarchájától különbözünk abban, hogy tudjuk, mit csinálunk. A többi hatalomgyakorló, még azok is, amelyek hasonlítanak hozzánk, mind gyáva és képmutató volt. A német nácik és az orosz kommunisták nagyon megközelítettek minket módszereikben, de sohasem volt bátorságuk beismerni saját indítékaikat. Mi tudjuk, hogy soha senki sem ragadja magához a hatalmat azzal a szándékkal, hogy lemondjon róla. A hatalom nem eszköz: a hatalom cél. Nem azért csinál az ember diktatúrát, hogy megoltalmazzon egy forradalmat, hanem azért csinál forradalmat, hogy diktatúrát csinálhasson belőle.”

Orwell

“itt lesz a szekrényben
a kávés csészében
vagy tán a szőnyeg alatt
az ajtó mögött nem néztem
egy sötét sarokban
nyilvános wc-ben
a körúton egy kávéházban
budai erkélyen”

Quimby

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Kosztolányi

16 Fénykép

“Nincs jobb ital a sörnél,
Annyi aztán szent,
A rosszkedvem tőle
A pokolba ment.
Ez hozza meg ám a kurázsit!
Heisszassza! Heisszassza!
Ha bántanak a gondok,
Felvidít a sör
És meggyógyít, hogyha
A nyavalya tör.
Ki ezt issza, többé nem ásít!
Heisszassza! Heisszassza!”

B. Smetana