Énekelj

 

_FA_7289-Edit

Sírdombjáról kurta nyárnak
egyszer ők is útra szállnak.
Észak útján, soha délnek
– zeng fölöttük sorsos ének –
soha hadban, csak magukban,
szél előttük, hó nyomukban,
éjszakázva rom-berekben,
dúlt falukban, rengetegben.
Jaj, magányos, kósza fajta,
árvaságnak átka rajta.
Napsugárban, felleg-árban,
tél-szakában jár magában –
úgy vesz el az Éjszakában.

Áprily Lajos

Share

Halotthozó

 

kozma

… Majd, hogyha egyszer már a mécs sem ég,
és várunk, várunk a szobánkba szótlan,
akár a hullák lenn a sírhalomban,
és ránk borul a temető-setét,
majd, hogyha járni vágyunk s mélybe botlunk,
majd hogyha elfagy dideregve csókunk,
s úgy fekszünk ágyra, mint a kínkeresztre,
és kalapáló, őrült szíveink
riadt tusakvással, kétségbeesve
vergődnek csillagoltó téli este,
mint bús madarak a hidegbe kint,
miket az éjjel ablakunkba vág… 

Kosztolányi

Share

A pillanatra várva

 

_FA_4441-Edit-Edit

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd, miért.

LGT

_FA_6408-Edit

Share