Mit eltemet a feledés,
egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület mely elpörög
Múlónak látszik és örök
Weöres
Köröttem csend – és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Dsida
Úttalan utakon…
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy ,,mindent felejtés,,.
Talán egy ,,mindent újrakezdés,,
Wass Albert
Nézem a függöny bojtját.
A szomszéd házat bontják.
Az ablakok betörve.
Lelátni a gödörbe.
Most magamhoz szoktatlak.
Már nyitva van az ablak.
Vastag az ég, vízhatlan.
Megfürdünk a huzatban.
Erősen koncentrálok,
Mármint csak arra, rád, hogy
mit kéne most éreznem.
Nem passzolunk lélekben.
Befekszel az ölembe,
mintha bölcsőd lenne.
Megmarkolod a farkam.
Együtt szorongunk halkan.
Závada Péter
A menyasszony szép virág,
koszorúja gyöngyvirág.
Az a boldog vőlegény,
ki azt mondja az enyém.
Palya Bea
Testem veszteg feküdt
s vakon zsongtak szemeim bibor
födelük alatt – mégis láttam
és jártam, sugárlábakon jártam
s aranytenger hárfacsobogása
öntözte légies káprázatomat.
Jártam, röpültem! ez a világ
nem volt sehol, csak bennem volt!
csak nekem ragyogtak tündöklő
dombjai. Hangok szikráztak bennem
mint gyémánt, s vak szemem mögül
a világ zengő fényekkel adott hirt
végtelenről és örökkévalóságról…
Török Sophie
könyvbemutató az Írók Boltjában
A kötet bemutatták:
Weiner Sennyei Tibor
Radikális Szabadidő Színház
Ilyés Lénárd
Fodor Shodor Balázs
„Írni és muzsikálni.
Megmaradni annak,
aki játszik. Tudni:
ugyanaz a másik.”
Weiner Sennyei Tibor
Az alkony visszavezet,
s az árnyék előz, az árnyék követ,…
s csak kattog az elhagyott házban a telefon,
s útjaim feketén várják a vízöntő havát,
a múltamon az visz át.
Kék hó, befedi a forró sebeket,
kék hó, beborítja lassan a szíveket
kék hó, nem olvad el már sohsem;
Presser
Kórház: előtted halkabban megyek
És szalutál a szívem csendesen,
Ó, én is voltam vérező beteg
És fölsajog még néha a sebem.
De benned árva hősök fekszenek,
Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál,
Mely ott ragyog a bűn és gyász felett,
Hogy diadalt ne üljön a Halál.
Juhász Gyula
A gyalogos felüljáró néptelen,
Odalent fura táncot jár a sín,
Csavarok törnek, vasak hajlanak,
Ölelkeznek a talpfák romjain.
Vonat közeleg, magányos vonat,
Ad egy csodálkozó sípjelet,
Nézi a tönkrement vágányokat
És örökre elhagyja a síneket.
Tarhonya Kedély Zenekar
teta, donde el placer halla su glosa,
teta, que no tetita, tan sutil,
pulida como bola de marfil,
y en medio de la cual, suave aspereza,
brilla el pezón igual que una cereza.
Clement Marot – Juan Adriansens
Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
önmagukra ébredniök az élet ágyán?…
Téli estéken keservesen énekelve,
őseink és dédunokáink hajából
miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
Dsida