“Az, ami időnként hátul a hátatokon viszket, az a szárnyak emléke. Nem véletlenül álmodjátok azt hogy repültök: az álom csupán azoknak a dolgoknak a tükörképe, amelyek már megtörténtek veletek.”
Szanyiszlav Sztratyiev
színészek:
Bognár Anita, Csépai Eszter, Király Orsolya, Simon Attila, Stubnya Béla, Szemere Zsolt
rendezte: Cserje Zsuzsa
Van egy fehér, fehér, fehér ház,
ahova néha elmegyek.
Fehér, fehér talpig fehér ház
és benne fehér emberek.
Leverem a port saruimról
ha néha oda elmegyek.
Nem látom őket, ők se engem.
Lecsókolom vak, szent szemük.
Álarc szorítja könnyes arcom,
de könnyeim nem keserűk.
Fehér virággal, puha szóval
lecsókolom vak, szent szemük.
Kosztolányi