Alkonyzóna

 

FA__5640-Edit

Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús múzsákba

Babits

Rács megett

 

FA__4752-Edit-Edit-Edit

A víg örömökre lett madár
Dalol-e rács megett?
A gyermek is, ha retteg, már
Oly ifjan szárnyszegett,
Szép, zsenge tavaszt feled.
Ó, szüleim, ha letört a virág
És széltépett a lomb,
És májusban a bimbós ág
Vidám zsengécskéire ront
Az aggodalom s a gond,
Jő-e az ágra nyár-vigalom?

W. Blake

FA__4752-Edit-Edit

Titkos kert

 

titkoskert

Mary önkéntelenül még egy mély lélegzetet vett, azután félretolta a lengő borostyánfüggönyt, és benyomta a kaput. Az ajtó lassan, nehézkesen kinyílt. Mary besiklott, és betette maga mögött a kaput. Megállt, nekidűlt a falnak, és körülnézett. Alig kapott levegőt az izgalomtól, a csodálkozástól és a gyönyörűségtől. Bent volt a titkos kertben!
Francis Hodgson Burnett

Születésnap

 

FA__4253-Edit

Nincs jobb világ a másvilágnál,
a másvilágon nincs világ,
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
Nincs jobb világ a nincs-világnál,
hol féreg van csak, nincs virág,
hol féreg nem kár, hogyha rágcsál.
hol féreg nem fáj, hogyha rág.

Babits

FA__4278-Edit

Szárnyaszegett portrék

Szárnyaszegett életrajzok

szarnyszegett

„Az, ami időnként hátul a hátatokon viszket, az a szárnyak emléke. Nem véletlenül álmodjátok azt hogy repültök: az álom csupán azoknak a dolgoknak a tükörképe, amelyek már megtörténtek veletek.”
Szanyiszlav Sztratyiev

színészek:
Bognár Anita, Csépai Eszter, Király Orsolya, Simon Attila, Stubnya Béla, Szemere Zsolt
rendezte: Cserje Zsuzsa

Fehér ház

 

feherhaz

Van egy fehér, fehér, fehér ház,
ahova néha elmegyek.
Fehér, fehér talpig fehér ház
és benne fehér emberek.
Leverem a port saruimról
ha néha oda elmegyek.
Nem látom őket, ők se engem.
Lecsókolom vak, szent szemük.
Álarc szorítja könnyes arcom,
de könnyeim nem keserűk.
Fehér virággal, puha szóval
lecsókolom vak, szent szemük.

 Kosztolányi

Lelkek temetője

 

FA__4046-Edit

E föld a lelkek temetője,
Ciprusos, árva temetője,
Sok vér ömlött itt valaha
S maggyilkos méreg lett belőle.
Itt azok éltek, kik nem éltek,
A legkülömbek sohse éltek,
Itt meddő a nagy gerjedés
S százszor boldogok a vetéltek.

Ady

tavaszi halál

 

FA__4075-Edit

Csodálatos is az – mennyire megszoktuk – halált keresni az őszi hervadásban; az árva kökörcsin agyonfázásában, a levélhullásban; pedig sokkal nagyobb, ijesztőbb, csodásabb a tavaszi halál, mikor az új élet, a zajos ébredés: dal, illat, fény, meleg minden kicsi zugban halált és halált talál! 

 FA__4075-Edit-2

akit szeret az úr, azt megfenyíti

 

FA__3773-Edit

Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”

zsidókhoz írt levél 12 fej.

FA__3775-Edit

Tavaszvágy

 

FA__3606-Edit

Ami azelőtt lomb lehulltán
fogott el, az ma idők multán
egy-egy hajszál hulltára támad:
bizsergő, halk nyárvégi bánat –
és lelkemet lankadtra fújja
október lengő mélabúja:
A tavaszvágy, mi régi költőt
annyi epedő dallal töltött,
hirdetvén, új rügy, új kacaj lesz:
nekem valami égi hajszesz.

Dsida

FA__3614-Edit

Az élet csontja

 

FA__0863-Edit-2

Érzem,hogy legjobb resten elpihenni
s nincsen tovább törekedni út:
rosszkor születtünk s nincs mód újralenni,
nekünk csupán az élet csontja jut.

Babits

 

Tragédia próba

Képzetlenek – Az ember tragédiája 

Bemutató: 2015. május 13. Bakelit

tragedia

Ha így nézed, domború,
Ha így nézed, homorú,
Egynek szörnyű mulatságos,
Másnak szomorú.

Karinthy Fricike

Áldozathozatal

 

FA__3410

 

nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak
a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül
családi körében költi el nagycsütörtökön
már kora délután meglép aki csak teheti
nincs idegünk már a közös szorongáshoz
a közös de a külön-különi megszégyenítéshez
sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához
ha legalább élőben menne mint minden este
a megváltott és meg nem váltott világ
minden híradójában latrok százai ezrei
mentődnek föl naponta pilátusok légiói
mossák a kezüket nyilvánosan és közben
elégedetten mosolyognak bele egyenesen a
kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat-
kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra-
dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó
ki kell hétvégéztetni a fejekből az áldozat-
hozatalnak azt a deprimáló hogyismondjákját
ki kell hétvégéztetni no szia majd húsvét után
locsolkodni ugyan már kinek van ebben a mai
rohanó világban divatjamúlt a folklór
a föltámadást hétfőtől kezdve mindenki már
csak magának reméli

Kányádi

Az elfeledtek árnyai

 

elfeledettek

Az éjszakára bizd elárvúlt lelked. Majd ő megtanít,
Hogy megszeresd új társaid
S barátokként fogadd, kik rég barátaid,
S akikhez máris tartozol:
Az elfeledtek árnyait.

Füst Milán

Üzenőfal

ÜZENŐFAL – az Új Alkotóműhely Egyesület kiállításának megnyitója a Müsziben

uzenofal

A kiállító művészek:

Balogh Krisztián
Debreczeni Imre
Görög Ferenc Gábor Tatlin
Németh Csaba
Pignitzky Ádám
Pinczés József
Retkes Máté
Völgyi Dóra

Bevezető: Retkes Máté
Megnyitó vers: Weiner Sennyey Tibor
Performansz: Formanek Csaba, Bocz Sára, Hakstol Sára, Lakatos Dániel
Élőfény installáció: Budai Géza, Igaz Balázs