A fény árnyéka

FA__1864

Sokszor, mikor a napba nézek,
már-már azt hiszem:
ő az igazi.
S elfelejtem, hogy minden látható,
tapintható és megcsókolható:
a rejtett igazinak
árnyéka csupán.
Valahol bennünk van az élet,
melynek árnyékát éljük,
valahol bennünk van a ház,
melynek árnyékát lakjuk,
Dsida

Share

Tűnő idő

FA__2589-Edit

Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé,
mert ami volt, annak más távlatot ad a halál már. –
Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában,
és beleisznak majd poharunkba, kik eltemetetlen,
távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.
Radnóti

FA__2585-Edit

Share

A dög

FA__1774-EditEmlékszel-e, én angyalom, a dögre,
amit láttunk e reggelen?
A kavicsos ösvényen füstölögve
feküdt a bűzhödő tetem.
Donogtak rothadt gyomrán a legyecskék,
fekete és komor üreg,
s húsrongyait sűrű lében megesték
a dőzsölő, sötét nyüvek.
És látod, édesem, ily dög leszel te,
ily szörnyűséges döghalom,
te csillagom, napom, szivem szerelme,
te lázam és te angyalom.

Baudelaire

FA__1796-Edit

Share

Elmúlik

FA__1686-Edit-2-EditTudom, hogy tudod, elmúlik
egy kicsit rossz most, de elmúlik
meg a mindig más is elmúlik
és a nagyon rossz is elmúlik
meg a nagyon jó is elmúlik
egyszer szörnyen, egyszer jól
és ez így, ez így van jól

Balaton

Share

Los zapatos viejos

FA__8049-EditNo pido perdón,
¿para qué? si me va a perdonar
Porque ya no le importa…
Siempre tuvo la frente muy alta,
La lengua muy larga
Y la falda muy corta.
Me abandonó,
Como se abandonan
Los zapatos viejos

Sabina

Share

Magányosság

FA__0913

Magányosnak születtem,
baráttalan vagyok,
igy lettem, ami lettem,
mindentől elhagyott,
mindég a szenvedésre
vitézül víni kész:
magányosság vitéze,
magam ellen vitéz,
barangoló borongó,

Babits

Share

Alkony, sínek

FA__1632-Edit-Edit

Mint aki a sínek közé esett…
a végtelent, a távol életet
búcsúztatom, mert messze mese lett,
mint aki a sínek közé esett:
Mint aki a sínek közé esett –
vad panoráma, rémes élvezet –
sínek között és kerekek között,
a bús idő robog fejem fölött,
és a halál távolba mennydörög,
egy percre megfogom, ami örök,
lepkéket, álmot, rémest, édeset:
Mint aki a sínek közé esett.
Kosztolányi

Share

Búcsúzás

FA__9521-Edit-Edit

Figyeld, a búcsúzás szelíd dalát
zümmögöm kemény fogaim között.
Fekete madarak rebbennek szemeinkben,
ahogy egymásra nézünk.
Ó, megfagytak az aranycsőrű madarak,
emlékeink hullái csak feküsznek,
kár hessegetni őket,
már nem találjuk az első csókok
elhullatott kék tollait.

Ladányi

Share