Megfáradtan

FA__0871-Edit

Csak pihenek egy kicsit a gesztenyefa
virághullása alatt, a méhek bódító
zümmögésében, mert megfáradtam és
szédít az álom és ég a szemem.
Vándortarisznyám mellettem nyugszik,
minden ág meghajlott és letört alatta,
felsebezte vállamat, most itt pihen
oldalam mellett és nézem sokáig:
Nem tudom, mi van benne, valami
megbízatás, világokat rendítő titok
lezárva s lepecsételve hét pecséttel.
Vagy csak iromba gyémánt, súlyos aranytömb,
talán csak ólom és fekete szikla,
mit tudom én, – nekem el kell vinnem
és át kell adnom fáradtságos vándor-útam
végén. Akkor egy mosollyal elbocsátanak
pihenőre és soha, soha sem tudom meg:
mit hurcoltam egy életen keresztül.

Dsida

Share

Lakatlan ember

lakatlan

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz,
üres minden tagod,
lezárt vagy, mint a kárhozat,
a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt
vigasznak, semmi több!

Pilinszky

Share

Zóna

zona

Kísérlet, tények… Az igazság az utolsó lépésben. Csakhogy szerintem nincsenek tények. Általában sem léteznek, itt a Zónában pedig végképp nincsenek. Itt minden valakinek az agyszüleménye, nem érzi? Ez az egész egy ostoba ötlet! A bolondját járatják mindnyájunkkal. De hogy kik – arról fogalmunk sincs. Miért? Fogalmunk sincs róla.

Sztrugackij fivérek

Share