Számon tarthatják, mit telefonoztam
  s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
  s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
  mely jogom sérti meg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
  Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
  és vidul, ha toroz.

J.A.

haros

20 Fénykép

A természet jobb, mint mi vagyunk. A kő, a virág, a fa és az állat nem vétkezik sem mások, sem önmaga ellen, csak van, és átalakul az őstörvények szerint. Ezért közelebb van a Törvények Forrásához is, mint az ember, akinek elkomplikált életében a szellem és az anyag örök csatáikat vívják. Az emberek társasága, még a legjobb is, nyugtalanít, a természet társasága mindig békít és megnyugtat.

Dsida

miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Babits

Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban, tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, vig halott
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.

Ady

idotan

6 Fénykép

Meg sem néznek, mert tűnt idők divatába öltözött
fiatal köved, és sem új, sem régi egyszerű köntösöd,
de az én szemeim, mint azok igénytelen madarak,
szívesen pihennek meg párkányodon s tornyaid alatt,

Babits

idotan1

6 Fénykép

titkos

11 Fénykép

Tűrhetetlen
vágy fogott el, hogy szaladjak,
kóboroljak, megfürödjek,
elmerüljek, elterüljek,
az idegen életekben.
Már futottam is a lépcsőn
a városba, boltivek közt,
Petronio templomához,
a titkos találkozóra.

Kosztolányi

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem

Cseh Tamás

Bárhogy is él jót vagy rosszat remél
Minden embernek fontos a múlt
Játssza a dalt, amit tán nem akart
Mert a sorsa épp így alakult
Nosztalgiát, igen nosztalgiát
Hord a városban szerte a szél
Hol lehet ő, vajon hol lehet ő
Vajon hol van az ifjú kor
Hol van a legelső éj.

Piramis

Odüsszeusz hozott nekem egy cicát ajándékba. Hogy vidám legyek. Itt van. Azt mondta, ez a cica majd vigyáz rám.

Kirké, avagy kalandozások a disznóólban

kirke

37 Fénykép

SZEREPLŐK – ALKOTÓK:
KIRKÉ – Pusztai Luca
HOMÉROSZ – Marczin I. Bence
ODÜSSZEUSZ – Somogyi Tibor
HERMÉSZ – Formanek Csaba

RENDEZŐ: Formanek Csaba