Hónap: 2017 március

Anyád az ítéletvégrehajtó
megszült és halálra ítélt
Anyád és hóhérod
megszült, mert megszülték
A bűntény fő részese apád
alantas tervüket a kormány támogatta
gyilkosaid névsora előtted áll

Kontroll

Nézd a szeretet koldusait,
Ahogy állnak az út mentén,
Gazdagságuk a türelem.
Talán ártatlanok mind, talán bűnt követtek el?
De azt mondd meg, hogy ki ítél?
Talán mindent odaadtak már,
talán semmit sem kaptak még,
S monoton csendben szalad el
A napra nap, aztán az évre az év.
Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.

Korál

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot…
Minek? Minek? Minek? Minek?
Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

A. E. Bizottság

Ha ő reám tekint: előttem föltünik
Az első, gyermeki ártatlanság kora.
Amit már elveszték, még minden megjöhet;
Ez egy, mi nem jön el többé soha, soha!

Petőfi

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Bródy

Borong, borong a mélyben valami,
A versem nem bírja kivallani…
De nincsen robbanás, csak zizzenés,
Halk hervadás, aranypermetezés.
E hangulattal mit is akarok?
Alig melegít és alig ragyog…
Lássam, hogy viszi a víz lefelé,
A Tisza felé, a tenger felé.
Talán nem is akarok semmi mást
Csak egy múltból jövő simogatást.

Reményik

Kevélyen néztek hajdan e falak,
Mert ormukon szent jelt tartottanak.
A szabadság zászlója volt e szent jel;
Csak játszott a viaskodó szelekkel…
A sírba dőlt egy századév ezóta,
Nincs a toronynak többé lobogója,
A szabadsági zászló lebukott,
Ti is alusztok, dicső bajnokok…
A torony áll még egyes-egyedűl,
Ez is maholnap már halomra dűl.

Petőfi

Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,

S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít –
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.

 

Dsida

A Patyolat és a Kvazár eseménytér szervezésében – főpróba

1of29

Nem tudjuk már többé, kik is vagyunk pontosan, hol vannak a határaink, hol kezdődött az élet.

Szereplők:
Pusztai Luca
Formanek Csaba

Díszlet:
Pusztai Luca
Formanek Csaba

 

Fény: Lakatos Dániel

 

Írta és rendezte: Formanek Csaba