Lágrimas de mármol

me duele más la muerte de un amigo
que la que a mí me ronda.
Con la imaginación, cuando se atreve,
sigo mordiendo manzanas amargas
pero el futuro es cada vez más breve
y la resaca, larga.

J. Sabina

Share

Factura Lamiaceae avagy az árvacsalánfélék…

Utolsó előadás a teremtő vonzás törvényeiről

 

Írta, rendezte, játssza: Formanek Csaba

Share

Feltámadás

Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal,
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamir az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.

Babits

Share

vologya birodalma

Védem magam: félszegen hadonászok,
irtózattal és ijedt-szelíden,
mint akinek hajdani kutyaharapások
emléke sajdul reflexeiben.

Kányádi

 

Share

Nem maradunk csendben!

Share

Hősök vétója

Share

Öreg minden

Öreg minden. A forradalom
dobálni való hegyes köveken
köhögve guggol s csontos keziben
fillér fénylik: legszebbik dalom…
Ifjúságom! oltáros korom!
Juj, fickándozó, hűvös hal gyanánt
az alkony hálójába reng a láng
s békanyál lesz meghaló porom.

J. A.

Share

Holnap ne gyere! – finissage

Hevesi Judit versei, Weiler Péter képei – kiállítás finissage

Előfordul, hogy nem találok haza
a metrómegállót még csak-csak jól gondolom,
bár a hármas vonal túlsó végén hagytam az előző életem,
néha irányt tévesztek…
Hol a házam mondd?
És ha megtalálom, ott kit keressek?

Hevesi Judit

Share

Szabad ország, szabad CEU, szabad gondolat!

Mert most félek.
Hiszen sosem járt ki nekem a szabad élet.
S most ahogy a rovar az ablaknak koppanva,
Jövök rá, ha szabad vagy, nem mehetsz biztosra.
De ha úgy döntök,
Hogy a szabadság helyett inkább rabruhát öltök,
Nem sírhatok majd mint a fogoly a rács mögött,
Hogy két-három bilincsben ártatlan nyögök.

Juhász Tomi

Share

Vihar után, vihar előtt

Már háborog sötét, zajló habokkal
a táj felett a kék légóceán.
Egy pillanat- a táj sötét azonnal,
s az ég tüzet vad őrületbe hány.
Hűs lesz a lég a puszta rőt homokján,
a szülni vágyó bolt vadul hörög,
s ott áll a kórós pusztán két oroszlán,
s egy tűzpokol tátong fejük fölött.
Vakítva lobban a kékszín, erős fény,
hajlékonyan odvába búj a nőstény,
de büszke fővel megfeszül a hím.
Vad harsogás kel véres ajkain,
sörényes főjét rázza, s nem- remegve
belesüvít a sápadt fergetegbe…

Kosztolányi

Share