Seggnyalás

Mikor az entrópia emelkedik és mindent felkavar
A szolgálatok beindulnak, hogy ne legyen túl nagy a zaj
S kitüntetett szerephez jutnak megint a seggnyalók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok.

Bródy

Halott kövek

följajgatom a síri alvót,
véres pipacs zizeg nyomomba,
és szertartásosan lehajlok
az ismeretlen sírhalomra,
mint hogyha anyám sírja volna.
Valami űz, valami kerget,
hogy legyek a múlt folytatója,
egy ismeretlen, bús halottat
keresek már egy élet óta.
Kezem elszáradt koszorút fon
s az alvó gyertyát lángra gyújtom…

Kosztolányi

A fa meghal a madarak kirepülnek

aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból
mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött
velünk az ürben arany mértföldlábakon

Kassák

Helybéli normális

 

Malko Teatro bemutatja: Helybéli normális

szereplők: Hadzsikosztova Gabriella, Tóth József, Simon Attila
zenészek: Eichinger Tibor, Weisz Gábor
rendezte: C. Nagy István

Őszi álmok

Tele haldokló vággyal a szívem
s künn az erdőn halkan jön az ősz.
Kék pára repül a mező felett,
a szívem ma olyan, mint az ősz.
Nagy álmok kettétörve pihennek,
a vágyam elmúlt nyárról dalol.
A ködös nagy messzeségbe nézek,
és érzem, hogy várnak valahol.

Dsida

Jonathan sirály

Jonathan sirály élete hátralevő napjait egyedül töltötte. Messzi elrepült, túl a Távoli Szirteken. Egyetlen bánata volt csupán: nem a magány, hanem az, hogy a többi sirály nem hajlandó hinni a repülés rájuk váró nagyszerű élményében. Nem akarták kinyitni a szemüket, hogy lássanak vele.
Jonathan sirály felfedezte, hogy az unalom, a félelem és a harag az oka annak, hogy a sirályok élete oly rövid. És mivel az ő gondolataiból eltűnt az unalom, a félelem és a harag, Jonathan élete hosszú és boldog volt.

Richard Bach

 

A semmiről

Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb. 

Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják.

 

Kosztolányi

Születésnap

ennyi idő hogy telhetett
hová lettek napok hetek
látom
létem
s az idő eltelik velem
főm zavart sajdul alfelem
a múlt
kimúlt
helyette itt van a jelen
hiába rovom rá jelem
nem é-
nemé
megúsztam volna szárazon
ha nem szülsz meg s nem származom
az ám
anyám

Fecske Csaba

Vén fa

Vén fa árnyékában,
Forró meleg nyárban
Megpihenni de jó!
Ki e fát ültette,
Áldassék érette
A kedves nagyapó!

Benedek Elek

Kivert macska

Macskáknál, mondják, egy a fő:
Ne szólítsd, míg nem szólít ő.
Szerintem téves vélemény:
szólítsd csak meg, azt mondom én,
de tudd: nem utál semmi mást
úgy, mint a bizalmaskodást.

T. S. Eliot

Vörös város

Az ég vörös, mint a Marseillaise,
döglődik az alkony rángva.
Ez már őrültség.
Nem lesz semmi sem itt.
Az éj megérkezik,
húsodba tép,
gyomrába gyűr.

Majakovszkij

Megfojt az ősz

 

oly hihetetlen ez az ősz!
A régit még szinte elérem,
oly közel van, oly ismerős.
Mint a ma reggel, oly közel van
a régi ősz, a tavalyi …
Egy év telt el reggeltől estig
és alig történt valami.
Egy egész év és nyoma sincsen –
az idő egyre rövidebb;

Szabó Lőrinc

Mert kell egy csapat, kell

 

  • Csak a csapat! Mindig a csapat! És ne mondd azt, hogy „de kislányom, érted csinálom”! Mert értem aztán ne csináld! Én nem is szeretem a focit. Keress inkább pénzt!
  • Mindig a pénz, mindig a pénz. És a szív?

Mándy-Cziczó

Hajnali részegség

Szájtátva álltam
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily silány regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?

Kosztolányi

Elmúlik

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok, sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen

Vad Fruttik