Hold

…  égig érő házak tetejéről
A napot ellopom.
Zsebre vágok még néhány csillagot
A Hold az nem kell, most úgyis elfogyott
Azt nem tudom, mit vigyek neked:
Forró lávakövet, vagy kék tengervizet?

Péterfy Bori

Share

Átváltozás

“Istenem – gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!”
Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.

Kafka

Share

Szivárvány

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta,
De a szivárvány mindíg egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örökifjan és egyformán lebeg,
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.

Reményik

Share

A darabolós

Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.
Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,

Pilinszky

Share

Ilyenek vagytok

Nem tetszik, hogy mind a 7 nap
szomorú nem csak a Vasárnap
Nem tetszik, hogy a nevemben
hülyeséget csinálnak.
Nem tetszik, nem tetszik,
nem tetszik, a rendszer.
Nem tetszik, nem tetszik,
nem tetszik, ez az egész.
Az tetszik ha tüntetésre nincs szükség, mert nincs miért
Az tetszik ha élvezem Veletek együtt az életem
Az tetszik ha elmúlik belőlünk a félelem.

 

Share

Emlékezés és megőrzés

 

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Pilinszky

Share