Háttal a fénynek

Háttal a magasnak, háttal a fénynek
Arccal a sötétnek, arccal a mélynek
Háttal a partnak, háttal a célnak
Arccal a sebeknek, arccal a kínnak.

Deák Bill Gyula

Bús rom

 

Bár kincs,
ha nincs:
arany,
ha van:
dúsabb, kinek fájdalma van;
csak az, csak az vigasztalan,
akin
a kin
nyomot nyomott
s úgy hagyta őt, mint egy romot,
úgy hagyta, mint egy bús romot.

Babits

Karácsony

Én nem tudok
az ünnepnek örülni,
csak egyszer ennek is
lenne már vége,
jönnének a hétköznapok
szomorú gyerekek
karácsonyán

Kollár-Klemencz László

Írógép előtt

Most eleresztem ujjaimat az írógép billentyűin, és nézem, mit írnak? Szaladjatok, kis csikók, szaladjatok! Az alaktalan márványtömbben szobrok rejtőznek… a legszebb szobrok, minden szobor… csak ki kell fejteni. Így rejti magában az írógép billentyűzete is a legcsodálatosabb költeményeket – vigyázzatok, ti csodálatos ujjak, micsoda sorrendben ütitek le őket! Óh milyen nagy, különös, veszedelmes dolgok bújhatnak itt – mennyi felelősség van rajtatok, ti könnyelmű ujjak!

Babits

Bolond vagy?

Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.

Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem –
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

J. A.

A múlt építőkövei

Kiszaladt a vér ereinkből
S most az utcákon nyargal végig,
Ime, eljöttek a gyárkémények
Szikrát lehelő arkangyalai,
Hogy visszavívják a pokoltól
Ádámot és Évát.

J. A.

Alkonyfény

Narancsszín est lesz, álom-alkonyat.
Ijedten kotródik a durva élet,
s csend, végtelenség, bús öröm fogad.
Egy éj-szemű leány szemembe réved,
a teste árnyék, s én is árny vagyok,
s szeretjük egymást, száműzött szegények.
Száll az idő. Percek, órák, napok?
Ki tudja? Láz csap által árva főmön.
Csak álmodom magamba rogyva ott.
Én nem tudom, élek vagy képzelődöm?

Kosztolányi