… és hamarosan a sötétség

 

És hamarosan összezárul
utunkon az elöl s a hátul,
a kezdet egybeér a véggel,
csak egy utolsót estebédel…
És hamarosan összeállnak
fekete tömbökké az árnyak,
födve az ég kihasadt rését.
És hamarosan a sötétség.

Baranyi Ferenc

Csend őrtelen

 

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz “nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

J. A.

Volt egy tánc

Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán mégiscsak lesz folytatás
Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a börtönön, magányon, reményen át
Úszik egy fehér hajó

Zorán

Zaci

 

megvannak a vijjogó bajok,
ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
Szivem halálra gyűlöli. Fogod
mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
gyapjú gyanánt a zálogba vihedd!
S kezét csipőre téve bőg nekem
az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem,
ő nem teszi! Hát jól képen kapom, –
az orra fölött hordja kézjegyem
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Villon;  J. A.

Zálogban

 

75 év körüli néni: “A férjem nővére négy évvel ezelőtt halt meg. Maradt ránk tőle egy nyaklánc egy szép medállal és egy gyűrű. Amikor az uram megbetegedett, akkor adtuk be először. Most, hogy egy éve egyedül vagyok, nagyon nehezen jövök ki a nyugdíjból. Amikor a rezsit, a gyógyszert kifizetem, marad a megélhetésre 15 ezer forint és most itt a fűtésszezon. Félek, hogy nem fogom tudni kiváltani, pedig ezek az ékszerek nem is az enyémek, mégis nagyon rossz érzés.”

https://magyarnarancs.hu/tudomany/zaloghazak_magyarorszagon_-_pa_kis_aranyom_pa-70457

Öregség

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Áprily Lajos

Napos oldal


Tündér, hová tűntél?

Ez a napos oldal,
Nézd, vízipisztollyal
A felhőkre lődözök!
És arra célzok, hogy csak
Nevessünk együtt a sorssal,
Hány pálya vár
Az Ég és Föld között!

Mert, aki ül: a sorsa is ül,
De, aki mozog: mozog a sorsa is.
Úrrá lehetek a végzetemen,
Vagy maradhatok nála szolga is
Egy életre halálra ítélhet engem…
Egy életre életre-halálra
Ítélhet engem,
Inkább felszabadítom magam,
És teszek egy sétát a végtelenben.

 


Sziámi

Megváltásra várva

Elhagyott templom küszöbén
áldom a suhanó halált,
ki fekete köpenye alatt
megmutatta az életet.

Dsida

A szakadék szélén

Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.

Európa Kiadó

Gyermekkor

Jó volna eltűnődni, hogy hová ment,
az, ami nincs, de lelkünk úgy kívánja,
gyermekkorunk sok hosszú délutánja,
mely vissza nem tér s nem mond többet áment.
Olykor kísért még: – tán csak egy esőben,
de már nem értjük, mért is oly mesés;
mi sok találkozás volt és mi bőven,
mi sok viszontlátás és elmenés,
 
Rilke – Kosztolányi