A sivatag megeszi a lelket

 

Pobre alma triste que caminas sola
perdida del desierto en las arenas,
llevando á cuestas solitarias penas
oscuras, que no brillan con la aureola

Unamuno

Egy gondolat “A sivatag megeszi a lelket” bejegyzéshez

  1. A sivatag lehet, hogy megeszi a leket, de a sivatagról készült képek mégis gyönyörködtetnek. Van bennük szépség, zene, játékosság. A sivatag lehet, hogy megeszi a lelket, de ha hosszú időt kell a sivatagban tölteni, akkor felszbadítja a képzeletet a hallucináció.
    A képek színe, a fények, árnyékok a sivatagot is élővé varázsolják.
    A szöveg értése nélkül, csak a képekre hagyatkoztam. Azok tetszenek.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.