Alkony

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad.
Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.

Hell István

Share

One thought on “Alkony”

  1. A lép a díszlet, a visszatükröző hangulat. A fekete-fehér, a szürkék árnyalatai, a lehajtott fej Ady borongós világát idézik. A vers, amely pontos és lényegre törő, az ősmagyar bánatot és az ördög bibliáját idéző.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.