Zugligeti zugok

 

Könnyű emlékek, hová tüntetek?
Nehéz a szívem, majdnem zokogok.
Már nem élhetek meg nélkületek,
már nem fog kézen, amit megfogok.
Egy kis játékot én is érdemelnék –
libbenjetek elő, ti gyönge pillék!
Emlékek, kicsi ólomkatonák,
kikért annyira sóvárogtam én
s akiknek egyengettem szuronyát –
törökök, búrok, gyüljetek körém!
Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben!
Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!

J. A.

Share

Edd! Konferencia

 

Abszurd táplálkozás-komédia az S8 pincében
“Kérem, itt vér folyik a színpadon!”

Nyuszi-Vega Kriszti, jó bőrben levő nőstény – Lóránt Krisztina
Farkas-Paleo György, hím állat – Csák György

Vetített rajzok: Navja
Agyonpüfölt nyuszifigura: Bagoly Mari

Írta: Polgár Emese, Csák György

Share

Rémmacska

… eléggé úgy viselkedsz, mintha a dologtalan ősapádat Tutanhamonnal együtt balzsamozták volna be! Ezt Szőri szokta mondani, ha valamit rettenetesen elbaszok, de szerinte nem tanúsítok kellő bűnbánatot. Magam részéről mélységes meggyőződésem, hogy valami rég halott fáraó ölmacskájának egyenes ági leszármazottja vagyok.

Simon Tamás

Share

Holdvilág

Hazamegy. Megint megkísérli azt, ami tizenöt éven át nem sikerült: konformizálódni. Talán most sikerül. Ez a sorsa. Megadja magát. A tények erősebbek voltak nála. Megszökni nem lehet. Mindig ők az erősebbek, az apák, a Zoltánok, a vállalatok, az emberek. Apja elaludt, és Mihály kibámult az ablakon, a hold fényében próbálta kivenni a toszkán hegyek körvonalait. Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.

Szerb Antal

Share

Ady él!

 

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.
Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.
Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.

Ady

Share

Templom-alapító

Fekete, magas hegyfokon
Az oktalan Szomorúságnak
Tiszteletére
Épülne az én templomom.
Ott összegyűlne az én népem
S nyögve, kacagva
Vörös terítős Szent-Mihály lova
Körül, oltár körül
Szomorúak gyülekezetében
Állnék én, templom-alapító.
Jajaink: az orgona-sípok,
Tömjénünk: az álmok,
Imánk: legyen örökké
Áldott,
Aki nem tudja, miért szomjas,
Aki nem tudja, hogy mi fáj,
Mindenki, ki korona nélkül
Is király

Ady

Share

Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Pilinszky

Share

Elhidegülés

Most elhagyhatnánk egymást,
most beláthatnánk,
hogy összetartozásunk eredménytelen volt,
hogy – bár a szomjúságtól cserepes szánk,
hogy – bár a szikkadtságtól pattognak csontjaink,
s az arcunk árkain s lepedőnk ráncain
és széthasadt mezítlen testeink karsztvidékén
a vedlő kígyók lázát szomjazzuk,
a vedlő kígyók lázáért vacogunk,
nem a felbukkanó forrást kívánjuk,

Petri

Share