Prev
Next
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Gyóni
„A gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek” és érnek akit találnak, csak azok ússzák meg, akiket legalább – csak egy éjszakára kellene elküldeni, de nem történik meg. S az ólom-fecskék eltalálják a fiúkat, férjeket, apákat, nőket és ártatlanokat. Értük égtek a fáklyák, a gyertyák, a mécsesek, a telefonok fényei, és értünk, mind, akik BÉKÉT akarnak, élni akarnak és ÉLETET védeni és nem kioltani akarnak. A BÉKÉT követelők között remek komoly és elszánt ember, gyermek és nő jelent meg a Hősök terén, ahol a képek RÓLUK ÉS A BÉKÉRŐL szóltak, akik üzentek a világnak: ELÉG!! NO WAR! Sejtelmes arcok a villódzó fényben, az esti fények, szemek, tekintetek és arcok, kezek és mozdulatok beszélnek egyöntetűen, egyet akarva, BÉKÉT! Szép képek, szép vers.