Borong a nap

 

Nem kell naplemente
az őszi kertbe’ a
puha plédek alatt.
A megfékezett tébolyból
csak mélyülő csend marad,
ami rád telepszik, majd maga alá gyűr
hisz úgyis mindegy neked.
Inkább lágyan összeroppansz,
mert kitörni nem lehet.

Vad Fruttik

Egy gondolat “Borong a nap” bejegyzéshez

  1. A képek fantasztikusak. “Nem kell naplemente, az őszi kertbe’ a puha plédek alatt. A megfékezett tébolybúl csak mélyülő csend marad, ” A képek nekem a sejtwelmes, mély csend menedékét sugározzák. ha elmerül benne az ember, a végtelenben a lírai árnyalatok, fények, szürkék, hívnak és simogatnak. Távol tartják a tébolyt, a zajos külvilágot. A vesr utolsó sorai inkább azt üzenik nekem, hogy a végtelen, a mélyülő csend a csendes elmúlást üzeni. nem a fenyegetést, bár az összeroppanás sem távoli, hiszen távolodsz. A csodás képek vigazstalnak, gyönyörködtetnek.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.