Éjféli eső

 

Az éjféli eső a láthatlan egekből
Most búsan lezuhan, s a csendes éjszakát
Vak zajjal veri fel, mint magas emeletről
Az éjféli öngyilkos ha leveti magát.
Jaj, aki most nem alszik, s e sötét, furcsa percben
Gondjai közt motoz, mint a gyufásdobozban,
S a gyújtó sárga fénye szemét fájdítva sercen
S a gondok sápadt fénye szemében fájva lobban…

Ó, most, aki borús, aki bánata ében 
Őrtornyából leszállna, s álom gyepére dőlne, 
E roppant éjszaka fekete köpenyében 
Hová temesse arcát, mely rejtett, lágy redőbe? 
Avagy hová bolyongjon? Vagy csendesen megülve, 
Elszálló tűnődését, e bús perctől eloldott 
Kalandos, kósza bárkát milyen tavakra küldje: 
Jövőbe, múltba tán? ó, hol lehetne boldog?

 


Tóth Árpád

Share