Elfeledve

Valamin minden terved megdől,
valami kiment az eszedből,
elillant mint a könnyű légeny,
hogy lehetsz ilyen feledékeny.
Tudod, hogy éjszakai álmod
előtt ezt még meg kell csinálnod.
Parancs ez, tessék, vagy ne tessék,
meg kell tenni, mert kötelesség,
nem fogod tudni elkerülni,
nem tudsz előle menekülni,
pedig már majdnem elfeledted:
– Senki sem halhat meg helyetted.

Dsida

Egy gondolat “Elfeledve” bejegyzéshez

  1. A képek az elmúlást, az elfeledést idézik a pergő, repedt falakkal, a kútkávába dobott kereszttel, és a persellyel, amibe már se élő se elfeledett nem dob érmét. Aki vagy ami meghalt, elmúlt, az enyészeté mert élni sem élhet senki helyetted. A szép, szomorú Dsida vers is ma a háborút idézi óhatatlanul, az elhagyott, elfeledett kötelességeket, álmokat, otthagyott otthonokat és a halálokat.
    Elfeledve, de emlékezve – ma még megélve.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.