Fényálom

Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,
ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.
Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,
van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.
Mi kell még – kérdik -, nem elég?
Örülök persze – szólanék,
de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

Kányádi

Share

One thought on “Fényálom”

  1. Hát, végre fény és Kányádi. Még akkor is, ha amúgy beleillik a sorba. Szép a tükröződés, az ablakok, a kép úgy, ahogy van. Nagyon tetszik.
    Gratulálok!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.