Fölöttem az ég

Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?…

Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.

S minden olyan mozdulatlan…
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?

A levegő meg se lebben,
Minden alszik… és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:

 

Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?..

Vajda János

Share

One thought on “Fölöttem az ég”

  1. A vers nagyon szép. Valójában azt gondolom, hogy a ablakok mögött lakók érzéseit, gondolatai, kérdéseit küldik a magasba, a felhők közé. Szerencsés páros a fénykép és a vers képei! Köszönöm.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.