Gyerekkel a karján

Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint az edények.
Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, csészék, ajkunk kihűlt formáit őrzi.
Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő- idő.
Csak az anyák tudják mohó, lármátlan iszonyattal a fiakat nézni,
ha kenyérszegő késként csobogó mellükre szaladnak.

Farkas Árpád

Egy gondolat “Gyerekkel a karján” bejegyzéshez

  1. Izgalmas kép. Fiatal anya, mobil telefonnal és befelé tekintettel a beszélgetőre, aki a vonal túloldalán van. Karján a gyermek, mosolytalanul, de figyelő tekintettel, kissé kócosan, kinyújtott karral; a feketébe öltözött anyjával csak annak ölelő karja köti össze. Két élet. A szavak egy másik valóság, a múlt és a férfiak világát idézik. nem látható, de érzékelhető. A kép és a szöveg mélységéből a vágy, a birtoklás és az erőszak láthatatlan jelenlétét érzékelni. Szépség és szormorúság a fiatal nő és a jövőben nővé váló gyermek szemében.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.