Gyógyító halál

“Enyém az élet – ujjongott -, mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek.”
Délben egy kiskocsma lugasában ebédelt. Sárga bort iszogatott, cigarettázott. Ismeretlen utcákon kószált estélig. Nézte a mesterembereket a műhelyekben, a gyakorlatról hazafelé menetelő, poros, izzadt katonákat, a gyermekeket, akik sántikálóiskolát játszottak.
Éjjel pedig, hogy szobájába lépett, hol állandóan a kötelesség jármában görnyedezett, ezt írta naplójába:
– Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.

Kosztolányi

Share

One thought on “Gyógyító halál”

  1. Elég kemény – így aktualizálva különösen. Érdekes, hogy az élt kezdetén ránk zárul az ajtó és csak a halál nyitja ki, hogy befejezhessük, hogy kiszabaduljunk? Persze az is lehet, hogy születéskor nyílik ki a világra az ajtó és a halál bezárja, ha itt az ideje. Szabadon vagy magunkba zárva lenni, – de magunk sáfárkodunk. a Teremtő s a halál csak asszisztál.(?) Nyit és Zár.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.