Jövő

Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom…
Európa Kiadó

Share

One thought on “Jövő”

  1. “Annyi életem van, ahány halálom…. ” Annyi élet, amennyit megélünk, amelyet negélni merünk. Egyet, mélyet, tartalmasat, mint egy monolit gránit tömb? kavics? stikla? Netán kalandozunk az emberek, helyek, élmények között? Hazárdírozunk és kacsssssssingatunk, játszunk a halállal? Piszkáljuk a bajszát? Mindig előttünk a jövő romokban vagy álmunkban, van-e elég idő a jövőre, az élhtőre vagy a halhatóra? Az ablakot ki lehet nyitni, kinézni, kimenni a fényre, a zöldbe, elhagyni a romot végre.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.