A lányka:
Csak tűnj el! óh, csak tűnj el!
Csak menj el, bősz halál!
Ifjú vagyok még, menj el,
Ne érj hozzám, ne bánts!
A halál:
A két kezed nyújtsd csak szép tünemény!
Nem bántlak, tars te jó barátnak.
Ne félj! Hisz vad nem vagyok én,
Aludj el karjaimban lágyan!
Matthias Claudius – Szalki Bernáth Attila
Szép vers a halál és a lányka flörtje, játéka. A harsány színek a képen az élet, no meg a férfi, de a fricska a lánynak csak a háta és a haja látszik, míg a férfi trikóján a halálfej tekint csábítón a lányra. Jó kis képi, versi felelgetős.
Éppen most olvastam Seneca első levelét (részlet): „Tévedés ugyanis, ha azt hisszük, ahogy a halál még távol van tőlünk: nagy része már el is hagyott bennünket. Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került.”
Como dice Eva, un buen poeta tanto con la fotografía como con la palabra.
Enhorabuena Attila