Leépülés

ez így egy szép családi történet, csak hát úgy végződik, mint minden más történet, s minden történet rosszul végződik, mert a történetek mindig a leépülés történetei, mert a történetek hősei mindig leépülnek

Krasznahorkai-Tarr

Share

2 thoughts on “Leépülés”

  1. Hát, a leépülés nem túl épületes. A kép az indulat, az ökölbe szorított kéz, a félig lehajtott fej – a már ennyi elég, a lemondás – semmi nem változik – és mégis együtt.
    Ismét telitalálat a kép és a szöveg.

  2. Köszi szépen, de bevallom saját értelmezésem. Indulat a jelenetben nem volt, legalábbis akkor nem láttam bele, föl sem tűnt az ökölbe szorított kéz. Valami szöszt szedett le, talán azt zárta öklébe. A lemondás azért megvolt…

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.