Olyan száraz a szívünk is
Hogy a lucskos förtelmeknek,
Miként egy szomjas szivacs,
Álmosan és szomjasan,
Telhetetlen hull elébük…
És az eszünk nagyon száraz,
Kire olyan büszkék voltunk,
Ide-oda nézeget
S mint sok kölykű, hős halott,
Olyan árván hagy bennünket.
Ady
Ady, mint érzékeny műszer, látja és láttatja a természeti sé emberi bajokat, amelyek a szavakon keresztül képekben közvetíti a gondolatokat. A verssorok hangulat köszön ránk a képeken keresztül, amelyek rímelnek a sorokra. hangulatilag bizonyosan. A kiszárandt farönk két különböző szemszögből és eltérő fényekkel ramel a versre. tetszik, hogy azért a víz is jelen van és biztatóan csillog a folyó apró rebbenésein.