Nemzethalál

A Halál-tó fölött kerengünk
Szép, bátor, büszke madarak.
S a tóban nagy, förtelmes és rest
Kígyó-fejű, éhes halak.
Ezt a bűz-lehü bús tavat
Így is nevezik: Magyarország.

Hiába minden, mind lehullunk,
Húz a Halál-tó: elveszünk.
Hiába lelkünk, lángolásunk,
Szerelmünk, jóságunk, eszünk.
Erőt mi rajta nem veszünk:
Halál-tó marad Magyarország.

 

Ady

Share

One thought on “Nemzethalál”

  1. Egyrészt felemelő, hogy nagy költőinken nem fog az idő, másrészt igen szomorú, hogy ennyire aktuálisak. Hogy nem tudunk az ugartól elszabadulni, hogy a nemzetet, melyet annyi balsors sújtott, védeni kell a pusztulástól? Az elfogyástól? ” ….s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. ……. Ezer esztendő távolából, hátán kis batyuval, kilából a népségből a nép fia…” És égnek a gyertyák a NEMZETÉRT! És megszakad a szívünk fiainkért, lányainkért, unokáinkért. Az utca kövei, a magyar nemzet, a sötétség, és az elmúlás szomorúsága. Szomorúan szép.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.