S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz “nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
J. A.
megvannak a vijjogó bajok,
ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
Szivem halálra gyűlöli. Fogod
mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
gyapjú gyanánt a zálogba vihedd!
S kezét csipőre téve bőg nekem
az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem,
ő nem teszi! Hát jól képen kapom, –
az orra fölött hordja kézjegyem
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.
Villon; J. A.
75 év körüli néni: “A férjem nővére négy évvel ezelőtt halt meg. Maradt ránk tőle egy nyaklánc egy szép medállal és egy gyűrű. Amikor az uram megbetegedett, akkor adtuk be először. Most, hogy egy éve egyedül vagyok, nagyon nehezen jövök ki a nyugdíjból. Amikor a rezsit, a gyógyszert kifizetem, marad a megélhetésre 15 ezer forint és most itt a fűtésszezon. Félek, hogy nem fogom tudni kiváltani, pedig ezek az ékszerek nem is az enyémek, mégis nagyon rossz érzés.”
https://magyarnarancs.hu/tudomany/zaloghazak_magyarorszagon_-_pa_kis_aranyom_pa-70457
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.
Áprily Lajos
Tündér, hová tűntél?
Ez a napos oldal,
Nézd, vízipisztollyal
A felhőkre lődözök!
És arra célzok, hogy csak
Nevessünk együtt a sorssal,
Hány pálya vár
Az Ég és Föld között!
Mert, aki ül: a sorsa is ül,
De, aki mozog: mozog a sorsa is.
Úrrá lehetek a végzetemen,
Vagy maradhatok nála szolga is
Egy életre halálra ítélhet engem…
Egy életre életre-halálra
Ítélhet engem,
Inkább felszabadítom magam,
És teszek egy sétát a végtelenben.
Sziámi
