Turcsi orromból szivárog a halál,
sűrű véremben megáll a merőkanál.
A hold kutyái tépik a májam,
Koitusz az árnyékvilágban
Jajj nekem, ölni kell,
jajj nekem, ez a rohadt élet,
jajj nekem, ölni kell,
jajj nekem, ez a rohadt élet.
Sajnosbatár
Mióta világ a világ,
főbe a fejsze belevág,
ember embernek farkasa,
öröktől ádáz ordasa.
Ordasok bár a farkasok,
hozzánk képest irgalmasok,
egymáshoz jók, hűségesek,
okosak, illedelmesek,
nem ölnek, csak ha éhesek.
Persze megesik, szentigaz:
köztük is gonoszra akadsz,
hisz néha – gondolj csak bele! –
farkas farkasnak embere.
Buda Ferenc