Rovarok; hangya, tücsök …

 

Trambulin Színház a Hunyadi téren

–Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben… –A hangya megcsóválta a fejét.
–Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél?
–Egy hét múlva elutazom –mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza…
–Elutazik? –csóválta a fejét a hangya. –Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
–Nem járok én vendégségbe –mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok…
–Elárulná, hová utazik? –mosolygott rá a hangya.
–Párizsba –mondta a tücsök.
–Párizsba? A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.–Tréfál, kedves szomszéd? –kérdezte kissé emelt hangon. –Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet?
–Meghívtak…Conservatoire…–mondta a tücsök. –Hangversenyeken hegedülök…
A hangya a földre szögezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt:

–Tekintettel a régi ismeretségre…elintézne egy számomra fontos ügyet?
–Kérem, nagyon szívesen…–biztatta a tücsök –csak mondja, szomszéd úr…
–Arra kérném –mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.

Hajnóczy Péter

Share

Homályzóna

Az égen felhők szállnak, szomorúak,
Nehéz párájú, sápadt, bús rajok.
Érzem: a kék Semmibe ott vonulnak
A földi, párás, fájó sóhajok…
Körül a sok komor körrajzu kőház
– Megannyi szfinx – a szürke éjbe méláz;
Egynek kigyúl, bágyadtan nézve le,
Komor ablak-szeme…

Tóth Árpád

Share

Itt valahol

a néni
Nem éri el a hegytetőt
Én követem a golyót bemegyek a lukon megállok a szívbe: halott vagy tudom
Követem a golyót bemegyek a lukon megállok a szívbe: halott vagy
Tovább a völgyben itt valahol
Virágok nyílnak itt valahol
Igaz szerelemnek itt valahol
Elmúlásnak hívnak itt valahol

Kiscsillag

Share

A találkozás

szűk ösvényre érsz
és hirtelen megállasz,
mögötted hosszú csönd van és
némán előtted áll az,
kiért elhagytad mindened,
száműzetésbe mentél,
mert sorsodat ki fejtse meg,
ki az, ha ő se testvér?
Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett.
És vársz, mint fáradt katonák,
hisz nincs már senkid itten.
Ő visszanéz az esten át,
csak néz, és meg sem ismer.

Pilinszky

Share