Ohó, álljunk csak meg. Hiszen ha nem vagyok őrült, akkor az, hogy őrültnek hiszem magam, akkor ez egy hibás eszme, egy rögeszme.
– Így van!
– De hiszen akkor nekem rögeszmém van, hiszen akkor én őrült vagyok.
– Hát persze. Ha rögeszméje van, akkor őrült.
– Tehát őrült vagyok?
– Miután rögeszméje van, nyilván az.
– Ohó álljunk csak meg. Ön azt mondja, a rögeszmém, hogy őrült vagyok. De hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta. De hiszen akkor ez nem rögeszme, akkor az egy logikus gondolat. Tehát nincs rögeszmém. Tehát mégse vagyok őrült. Tehát csak rögeszme, hogy őrült vagyok, tehát rögeszmém van, tehát őrült vagyok, tehát igazam van, tehát nem vagyok őrült. Mégiscsak gyönyörű dolog a tudomány!
– A leggyönyörűbb, kollega úr! De legalább annyira kell érteni, mint mi ketten.
Karinthy Frigyes
A falon függő fotók Varga Tamás Jakes című sorozatának kiállított darabjai.
Állat- és emberlélektani szempontból rendkívül tanulságos, sőt olykor mulatságos is gazda és kutya összehangolódásának tanulmányozása. Érdekes megállapításokra juthatunk már a kutya kiválasztását illetően is, de még inkább a kapcsolatok későbbi fejlődése során. A boldog együttlétet – akárcsak az embereknél – itt is éppen a legélesebb ellentétek – és a legnagyobb hasonlóságok eredményezik. Ahogyan idős házaspároknál gyakran találunk olyan vonásokat, melyeknek alapján férjet és feleséget szinte testvéreknek gondolnánk, ugyanúgy tűnnek fel az évek múlásával megindító s egyben komikus hasonlóságok gazda és kutya viselkedésében is.
Konrad Lorenz
Honnan is ismerem én e bús temetői tavaszt már?
Gyermek voltam… rég… Laktam a méla falun…
Oly gyönyörű szép volt, hogy minden olyan szomorú volt:
vittem friss koszorút, jártam az ó temetőt.
Óh, gyönyörű szomorúságom, szomorú gyönyörűség!
gyermeki gyémántkönny! Óh, temetői tavasz!
Mellettem gyászfűz és szépszemű fekete néni…
Élni kívánt a holt, halni kívánt, aki élt…
Babits
kíméletlenül eljutni a titkok legmélyéig
megszelídíteni a szervest a szervetlent
megszelídíteni az ismeretlent
megzabolázni vágyainkat s nem feladni
nem feledni
harcolni kell ez a végzetünk
szelídítsük meg tárgyainkat szelídítsük
meg testünket
Sziveri jános: Szelídítés
Szereplők:
Repülő emberke – Pápai Dávid
Kisróka – Nagy Éva
Dühödt férfi – Petrók Benedek
Dalnok:
Prokop Attila
Látvány és rendezés:
Formanek Csaba
Könnyű emlékek, hová tüntetek?
Nehéz a szívem, majdnem zokogok.
Már nem élhetek meg nélkületek,
már nem fog kézen, amit megfogok.
Egy kis játékot én is érdemelnék –
libbenjetek elő, ti gyönge pillék!
Emlékek, kicsi ólomkatonák,
kikért annyira sóvárogtam én
s akiknek egyengettem szuronyát –
törökök, búrok, gyüljetek körém!
Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben!
Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!
J. A.
