A pók és a karácsonyfa

Egy régi történet szerint egy szegény özvegyasszony túl szegény volt ahhoz, hogy a gyermekeivel fát díszítsenek. Reggelre azonban a pókok csillogó hálóval szőtték be a fenyőjüket, ami másnap a napsütésben ragyogni kezdett és onnantól a szegény család sorsa jóra is fordult, hiszen a pók szerencsét is hoz…

Share

Hold

…  égig érő házak tetejéről
A napot ellopom.
Zsebre vágok még néhány csillagot
A Hold az nem kell, most úgyis elfogyott
Azt nem tudom, mit vigyek neked:
Forró lávakövet, vagy kék tengervizet?

Péterfy Bori

Share

Átváltozás

“Istenem – gondolta -, milyen megerőltető foglalkozást is választottam! Napról napra. Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint odahaza a voltaképpeni üzletben, s ráadásul az utazással járó sok kínlódás, a gond a vonatcsatlakozások miatt, a rendszertelen, rossz étkezés, az örökké változó emberi kapcsolatok, amelyek soha meg nem állapodnak, soha szívélyessé nem válnak. Az ördög vigye el az egészet!”
Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.

Kafka

Share

Szivárvány

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta,
De a szivárvány mindíg egy marad
S színei meg nem fakuló csodák.
Örökifjan és egyformán lebeg,
Halványan, mint egy álom
És testetlenül, mint egy lehelet.
Mint a művészet az élet felett.

Reményik

Share

A darabolós

Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.
Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,

Pilinszky

Share

Ilyenek vagytok

Nem tetszik, hogy mind a 7 nap
szomorú nem csak a Vasárnap
Nem tetszik, hogy a nevemben
hülyeséget csinálnak.
Nem tetszik, nem tetszik,
nem tetszik, a rendszer.
Nem tetszik, nem tetszik,
nem tetszik, ez az egész.
Az tetszik ha tüntetésre nincs szükség, mert nincs miért
Az tetszik ha élvezem Veletek együtt az életem
Az tetszik ha elmúlik belőlünk a félelem.

 

Share

Emlékezés és megőrzés

 

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.

Pilinszky

Share

Kőszív

Sokat türél már, még csak ezt, kebel,
Csak ezt viseld el, aztán megdicsérlek,
Azt mondom: kő vagy, nem kő: vashalom,
S vasnál keményebb gyémántszikla vagy.
Hiszen te ösmered már, ami fáj,
Ösmerd meg azt is, ami lelket öl,
Ösmerd s viseld el, mint kell férfinak.
S ha majd keménnyé lettél, mint vas ék,
Hideggé, mint a századok jege,
Beléd egy szív lesz eltemetve mélyen,
Egy szív, mely véres lángban úszva élt,
S most hogy kihalt, csak forró hamva van.
Ennek leszesz, te keblem, sírlaka,

Vörösmarty

Share

Fényálom

Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,
ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.
Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,
van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.
Mi kell még – kérdik -, nem elég?
Örülök persze – szólanék,
de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

Kányádi

Share