Port

A port is a delightful place of rest for a soul weary of life’s battles. The vastness of the sky, the mobile architecture of the clouds, the changing coloration of the sea, the twinkling of the lights, are a prism marvelously fit to amuse the eyes without ever tiring them. The slender shapes of the ships with their complicated rigging, to which the surge lends harmonious oscillations, serve to sustain within the soul the taste for rhythm and beauty. Also, and above all, for the man who no longer possesses either curiosity or ambition, there is a kind of mysterious and aristocratic pleasure in contemplating, while lying on the belvedere or resting his elbows on the jetty-head, all these movements of men who are leaving and men who are returning, of those who still have the strength to will, the desire to travel or to enrich themselves.

Baudelaire

Share

One thought on “Port”

  1. A képek sora idézi a hangulatokat. A kékek, sárgák, a hajók, vitorlák és hálók messze viszik a lelket, míg az emberek, a nehéz sorsok kötik a valósághoz, amelyhez már nem sok köze van. Energiája csak a léleknek, a szemlélődőnek, akinek testéből a felhők között, a szelek szárnyán új utakra indul, de a láthatatlan kötél a kikötőhöz rögzíti. Baudelaire hangulata visszaköszön a képsorban. mennél azokkal, akik kihajóznak, nézed a visszatérőket, de a lábad nem mozdul.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.