Na persze, az ősi legenda a paradicsomról… Hiszen ez rólunk, napjainkról szól. Igen! Gondolkodjon csak el rajta! Annak a két embernek a paradicsomban megvolt a választási lehetősége: vagy boldogság szabadság nélkül, vagy szabadság boldogság nélkül; harmadik lehetőség nincsen. S ők, az együgyűek a szabadságot választották – nos, érthető –, utána évszázadokon át vágyakoztak a bilincsek után. A bilincsek után, értik? Nos, ez a világ bánatának gyökere. Évszázadokon át! S csak mi jöttünk rá ismét, hogyan hozzuk vissza a boldogságot… Nem, tovább, hallgassa csak tovább! Őseink Istene és mi közös asztalnál ülünk. Igen! Segítettünk Istennek, hogy végleg legyőzze az ördögöt, hiszen az ördög vette rá az embereket, hogy szegjék meg a tilalmat, és kóstolják meg a végzetes szabadságot, ő, a gonosz kígyó. Mi pedig csizmával odavágtunk a fejére – puff! S vége: újból itt a paradicsom. S mi ismét naivak és ártatlanok vagyunk, mint Ádám és Éva. Semmi zűrzavar, hogy mi jó és mi rossz: minden nagyon egyszerű, paradicsomian, gyermekien egyszerű. Jótevő, Gépezet, Kocka, Gázharang, Őrzők: mindez jó, mindez magasztos, nagyszerű, nemes, emelkedett, kristálytiszta. Mert ez óvja nem-szabadságunkat, vagyis boldogságunkat. Őseink meg morfondíroznának, töprengenének, a fejüket törnék: etikus, nem etikus…
Jevgenyij Zamjatyin