Tánc az élet


Táncot kivánnék látni, hintázó női testet,

Zenén lebegve könnyűt, toppanva halk neszűt,
Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,
Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett –

Hadd jönne s lengené szép estté ezt az estet,
Most hogy aléló pillám zokogni nehezűlt
S hogy nehezűlő szívem ím szakadni feszűlt
S azt sem tudja szegény, élni vagy halni restebb?

Tóth Árpád

Share

One thought on “Tánc az élet”

  1. A képsor a meglepetéseké. A szürke betonon lebegőtáncos feketében a napfényben. a kecses mozdulatok látványa előhívja a zenét, a ritmust. Repülsz a táncossal, miközben a padon ülnek kényelmesen és szemlélődnek, akárcsak az amúgy repülni képes galamb, amely felnéz a felette repkedőre. a vers is kétféle hangulatot idéz. A táncost, a táncot, míg a második már a valós, a súlyos kérdéseket veti fel. A két zárókép visszahoz a szürke aszfaltra.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.