Tél utója

 

Kórház a tél; mit ér?
Élet, gyönyör csak az,
Ha újra visszatér
Az ifjú, szép tavasz.

Az erdő bérc fokán
Nem hatolt át a szél.
Az ember itt csupán
Csak él, csak éldegél.

Az idő folydogál
Szép lassan, egyaránt.
Künn a világ hogy áll?
Az itt senkit se bánt.

Vajda János

Egy gondolat “Tél utója” bejegyzéshez

  1. Szép ez a vers. Megnyugtató,. A képek pedig páratlanul szépek. Úgy vélem a lemenő nap sugarai melegen és óvatosan olvasztják a havat, a jeget, készítik elő a tavaszt. A csodás meleg fény és az árnyék játéka, a színek, a vonalak és a szokatlan látószög igen szép képeket eredményezett. Most is harmónia van a szöveg és a kép között. Nagyon tetszik!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.