Temetői tavasz

 

Honnan is ismerem én e bús temetői tavaszt már?
Gyermek voltam… rég… Laktam a méla falun…
Oly gyönyörű szép volt, hogy minden olyan szomorú volt:
vittem friss koszorút, jártam az ó temetőt.
Óh, gyönyörű szomorúságom, szomorú gyönyörűség!
gyermeki gyémántkönny! Óh, temetői tavasz!
Mellettem gyászfűz és szépszemű fekete néni…
Élni kívánt a holt, halni kívánt, aki élt…

Babits

Share

One thought on “Temetői tavasz”

  1. Nem tudom, melyik temetőben, netán többen is készültek ezek a csodás képek, de igazán remek felvételek. Sőt több, egyenként is lírai költemények a múlt tanújaként időt álló kövek, a tavasz kedves hírnökei – természet ékszerei és nem termesztett virágok -, valamint a vers.
    Ismét szép a képek-gondolatok harmóniája Méltó Húsvét ünnepéhez is.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.