Volt egyszer egy hadsereg

 

hadsereg, a hadsereg, a hadsereg
Már készen áll,
Nem rettenti el, nem rettenti el,
Nem rettenti, el a halál.

Kibaszott hadsereg,
Elbaszott emberek,
Impotens katonák,
Övék lesz a világ.
Lalala…

A csillagok háborúját a műholdak közvetítik,
A Földnek a végső nagy ütközetet, lalalla…
És látod a képen, hogy szerelmes fiad, apád hogyan hal meg
A rakéták szép színes fényeinél, lalalla…

Ági és a fiúk

 

2 hozzászólás “Volt egyszer egy hadsereg” bejegyzéshez

  2. „Volt egyszer egy hadsereg” fotósorozat a szöveggel, többet mond, mint a képek magukban. Sőt előhavja a háborúval kapcsolatos ismereteket, érzéseket, családi történeteket is. A bunkerek, erődítmények torzói mementóként állnak a parton, a zöldben a virágok között. Torzók, amelyek óhatatlanul a háború sérültjeiről, áldozatairól is beszélnek. A zöld, a virágok az életet, míg a fekete-fehár, szürke képek a pusztulást és az elmúlást idézik. A múltat és a jelent, amely emlékeztet bennünket a háborúra, az elmúlásra és az erőszakra. Sajnos aktuális. Jó a harsányzöld és a sárga virág a szürkék kontrasztjával. Szép és szomorú sorozat; képtár!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.