Zálogban

 

75 év körüli néni: “A férjem nővére négy évvel ezelőtt halt meg. Maradt ránk tőle egy nyaklánc egy szép medállal és egy gyűrű. Amikor az uram megbetegedett, akkor adtuk be először. Most, hogy egy éve egyedül vagyok, nagyon nehezen jövök ki a nyugdíjból. Amikor a rezsit, a gyógyszert kifizetem, marad a megélhetésre 15 ezer forint és most itt a fűtésszezon. Félek, hogy nem fogom tudni kiváltani, pedig ezek az ékszerek nem is az enyémek, mégis nagyon rossz érzés.”

https://magyarnarancs.hu/tudomany/zaloghazak_magyarorszagon_-_pa_kis_aranyom_pa-70457

Share

One thought on “Zálogban”

  1. A történet és a történet mesélője az elmúlás, a szegénység sorsára jutott, csak annyi maradt, amennyit a zálogba alkalmilag beadott ékszerek alkalmilag kiegészíti a kevés nyugdíjat, ami a megélhetéshez kevés, a meghaláshoz sok. A képsorozat a romlás, elmúlás mementója, de ahogy az ékszerek, úgy a szines üvegablakok, a boltívek, a széles lépcsősor, tágas tér a jobb időket idézi. Az idős nő és az üres épület maguk mögött hagyták a mutatós múltat, az egykori ifjúságot, szépséget. Az egyiknek maradt a túlélést jelentő – talán még ki tudom váltani – ékszer,, a másiknak a tágas terekbe beömlő fény, a múlt, a szépség illúziója. Összeillenek.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.