Zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Ady

Egy gondolat “Zongora” bejegyzéshez

  1. Ady Fekete zongorája képi megfogalmazásában részben harmonizál a verssel, részben pedig ellenpontozza. A zongora nem igazán fekete, díszítő motívumai fehérek, az élet melódiáját a világos öltönyű borozós férfi illusztrálja a háttérben lévő esti szórakozóhellyel. Szimbólumként jelen vannak a háttérben a lovak. A vers ritmusát és erőteljességét a képek megszelidítik, de szívem szerint azért a billentyűkre engedném a lovak patáját, hogy Adyt megidézzem.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.