Camino - Képek a tejútról

A földet, melyen, az Út végigkanyarog, legendák övezik. A Camino eredete is misztikus. Miként lehet, hogy csak mintegy 800 évvel Szent Jakab halála után lelték fel sírját? A magyarázat kézenfekvő: akkor volt rá szükség. Hitet adott az embereknek, a mórok kiűzését csodatettel támogatta, s a zarándokút az elszigetelt keresztény királyságokat köldökzsinórként kötötte össze a keresztény Európával. A Reconquista után pedig az Úton már nem csak zarándokok áramlottak, hanem árucikkek, s letelepedni vágyó emberek is.
Később az Útra már nem volt akkora igény - sem belső, sem gazdasági - jelentőségét vesztette. A XVI. századtól szinte teljesen feledésbe merült, mígnem az 1960-as évek végén újjáélesztették. Újra szüksége lett rá az embereknek, külső és belső igény ismét egymásra talált.
Az ötlet egy paptól származott, aki végigment az Úton s felfestette a jeleket. A Franco korszak végén megerősödő civil szervezetek pedig felkarolták az Utat, s a diktatúra bukása után a helyi kormányzatok is melléjük álltak – az Utat divatba hozták. Míg a 70-es évtizedben az ember a kezén meg tudta volna számolni a zarándokokat, a 2004. évi Szent Évben több, mint 180.000 ember látogatott el a Szent sírjához.
Az emberiség mindig is hitt abban, hogy vannak bizonyos helyek, tárgyak, amelyek szokatlan, spirituális erővel rendelkeznek, amelyek magukkal ragadják az odalátogatókat. A Camino ilyen hely. Szinte mindenki megtalálja az érdeklődésének, fogékonyságának megfelelő mozzanatokat, vegyen részt az Úton akár vallási, akár kulturális indíttatásból, vagy egyszerűen csak turistaként.
Az út bennünk kezdődik, a kapunk előtt indul, vannak, akiknek a Camino kitérőt jelent, másoknak állomást a saját útjukon, s többeknek, még manapság is, végállomást…