Kubai tekintet

Kubában sok élmény ért, de a legnagyszerűbbek az emberekhez kötődtek. Az emberek mondhatni az utcán élnek, nagyon nyitottak, mindig van valaki, aki kapható egy kis beszélgetésre. Én ugyan magamtól nem vagyok egy könnyen beszélgetős fajta, de ha megszólítanak… S ott, ha felvettem a szemkontaktust, ha valakivel összenéztünk, máris megszólítottak. Voltak, akik csak beszélgetni akartak, de voltak, akik kicsit bevontak életükbe. Ismeretlenül bevettek dominózni, meghívtak ünnepekre, részese lehettem santeríanak, zsúrnak. Behívtak a lakásukba, megmutatni, beszélgetni, iszogatni. Engem az átélt élményekre, az összenézésekre, a mögöttük lévő életekre emlékeztetnek az utcai portrék, de remélem, hogy e tekintetek a külső szemlélőt is megállítják. Úgy vélem mások is megmerítkezhetnek, megpihenhetnek ezekben a pillantásokban, hangulatokban.