Fekete Attila Fattila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
„Senkit nem hagyunk az út szélén, kiállunk minden magyarért… minden korábbinál fontosabb, hogy kiálljunk egymásért, egymás mellett és kiálljunk Magyarországért…Önálló otthon, saját lakás, szabad élet. Ez csak együtt lehetséges.”
Orbán Viktor 2011.09.17.
„ … Igen, azt gondolom, hogy olyanok, mint én. Hogy nem mások, hanem ugyanúgy, mint én. Igen, nem. Nem zavar a fanyar illat. Ha leül mellém a parki padra. Nem, maradok. Ha megszólít, visszaszólok? Barátsággal, nyitott szívvel. Hogy félek-e? Soha. Nem, soha. (HAZUDOK, MONDOM.)
Miért van az, hogy ha az utcán, villamoson, a piros lámpáknál udvariasan megszólítanak a hajléktalanok, mindig belenéznek a szemembe? Én pedig sosem nézek vissza. Elfordulok. Menekülök. Magamba. Vissza. A zavarba. Ők meg rám néznek. Mindig. Rám néznek. És néznek. Látnak. Azt, ami van. Azt, ami még van, azon kívül, ami nekünk van.”
Alföldi Róbert
Ablakok vesznek körül minket. Időnként ezeken át nézünk önmagunkba. Furcsa, sötét, szép, kétségbeesett, ijedt és groteszk képeket látunk. Nem akarunk tudni róluk, de néha ilyenek vagyunk. Ablakok, amiken keresztül látunk, és látszódunk. Ablakok, amiken keresztül választ keresünk arra, milyenek vagyunk, miért van szükségünk egymásra…
Előadók: Czap Gábor, Hantos Násfa, Horváth Brigitta, Kálmán Anikó, Lukács László, Lukács Máté, Lukács Mihály, Mayer Zita, Mózes Zoltán, Szalay Henrietta, Kemény Rozi
Rendező: Krzystof Żyliński
Díszlet- és jelmeztervezők: Kiss Gabriella, Bellerová Soňa
Művészeti munkatárs:Lukács Máté, Lukács Mihály
Zene: Wawzryniak Michail, Lukács László, Heppes Miklós
