Kereszt

 

_FA_4669-Edit-Edit

A kereszt felső
ága égre mutat,
nagy örömhírt tudat:
„itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,
rajta sovány kezek tört vért virágzanak:
„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,
kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

a keresztnek alsó
ága földre mutat:
„vesződj: itt áss kutat,
lásd benne arcodat.”

Weöres

Lefelé

 

_FA_4177-Edit

„Az emberek megnézik csendesen,
Ki az, akinek útja végtelen?

És tovább mennek, mert az élet int,
Majd egyszer ők is jönnek erre mind.”

Juhász Gyula

Életerő

_FA_4416

„Nem legyőzni kell az akadályt – hanem túljutni rajta.
A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé.”

Müller Péter

_FA_4418-Edit-Edit

Az ősz elcsöppen

 

_FA_4419-Edit

„Egyet füttyentek,
keserű lesz minden édes,
édes minden keserű.
Ajakad se kell.

És ha jönnél,
úgyis csak szívem van már,
piros, hideg.
S azt is az oltárra teszem.”

Dsida

Úton

_FA_4170-Edit

„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.”

Dante

Lakáskoncert

 
Simon Attila – Rachmaninov prelűdök

A két szerelem – színház és zene – egymásra találása

„Oh, hát ha kérem, miért is ne adnád?
Add nékem, Uram a hangok hatalmát! –

…Madarak dala gyászzenére válik,
És bennem zokog az ősz mindhalálig!” 

Dsida

Ősz a Jánosban

„Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: Ősz. Az első őszi fák.

Én azt mondom: Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a Nyár a nagy vadászaton.

Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.

Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd, a drága vért.”

Áprily

Lélekszirom

_FA_3880-Edit

„Szél támad, szárukat vadul tépi-cibálja.
A rózsák szirma az utak sarába hull.
Ó kedves, szedd le mind, hisz álmaink virága
         Holnapra megfakul.”

Apollinaire