Hónap: 2014 június

14 Fénykép

„Épp akkor léptem ki a kádból,
s ahogy ott álltam meztelen,
véletlenül egy nő nyitott be
hozzám, egy nő, egy idegen.

Fiatal voltam, ő is az volt,
és egész testem elpirult,
a szégyen szennye nyakon öntött
és rám tapadt és lángra gyúlt:

úgy éreztem, hogy tetten értek
valami nagy gyalázatot,
pedig mindössze az derült ki,
hogy az vagyok, ami vagyok.” 

Szabó Lőrinc

„Este a kakukk panasza
Elhallgat az erdőn.
Mélyebbre hajlik a búza
A vörös pipacs.
A fekete vihar vágtat
A domb fölött.
A vénhedt tücsök-dal
Elhal az erdőn.”

Dsida

„Elszenderült a Semmi
És azt álmodta, hogy Valami lett,
S az a Valami – én vagyok!

És azt álmodta, hogy a messzeségben
Előttem egy szent Cél ragyog,
Egy ismeretlen Cél,
Amely felé megyek, megyek…”

Dsida

„Vegyél meg mindent, vásárolj nyakra-főre,
légy hitelképes, keress kezeseket,
ne maradj ki a piac örömeiből se,
szerezz, szerezz, szerezz!

Nélküled fizetésképtelenek a hivatalok,
hát jár neked ez, te állítod elő
a globális értéktöbbletet.
Vegyél meg minden ezt-azt, a polcok roskadoznak,
váltsd árura magad, legyen meg mindened.” 

Ladányi

4 Fénykép

„A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.”

Pilinszky

„Ó, csak egy pillanatra jössz. Megállasz.
Bomló hajadban tétován babrálgatsz,
Makacs fürtjét szemedről félrehajtva,
S máris, sebten, a hűs falakba folysz át,
S én nem tudom, milyen volt drága orcád,
Emlékem petyhüdt, mint a holtak ajka.”

Tóth Árpád

5 Fénykép

 „A vágytól elbutítva elpetyhüdt a vadász.
Állkapcsa lóg s mohón várja a szörnyeteg,
Hogy gerjedő hevét már lehűtse kurta nász.”

Olavo Bilac

Közel a hanyatthoz,
közel a szavak, színek fonákjához,
közel a csuszamlós küszöbhöz,
közel a varjak árnyékához,
közel a fekete Tejúthoz,
közel a kihunyó homályhoz.
Közel, közel, közel …

Zelk Zoltán

13 Fénykép

„Néha-néha még visszagondolt
ágyakra és előszobákra,
lányokra, akiket kigondolt,
hogy ne gondoljon a magányra.
S talán két hónapig se várták
vissza a kocsmák és a lányok.
Vitte bőröndjét és magányát,
míg cipője is szertemállott.”

Ladányi

„Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.”

Weöres

„A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”

 Madách

„Szeljünk át derűsen teret tér után,
egyiken se csüggjünk, mint otthonunkon:
a világszellem nem kötöz, korlátoz,
de lépcsőről lépcsőre emel, tágít.
Alig gyökereztünk, egy életkörbe,
s lett meghitt lakásunk, máris ernyedünk;
kilépni a bénító megszokásból
az tud csak, ki útra, indulásra kész.”

Hesse (Keresztury)

„Párnáján ringat a fő-fő Varázsló-isten,
a Sátán s álmot ád, mely romlással marat,
s a gazdag, tiszta érc, a híres akarat,
párává lobban el az alkimista-üstben.
Az Ördög dirigál, rángatva rossz fonálunk!
Ki enyhülést akar, a rondaságba váj,
s mindennap közelebb az alvilági táj,
hová egykedvűen, bűzös homályba szállunk.”

Baudelaire (Tóth árpád)

„Terjed a pénz szaga hét országon,
Büszke a bankos a bőrdíványon.
Alszik a lány, feje szépen billen,
Kétezer év tudomány felszisszen.
Nap helyét foglalod,
Kicsi Mammon, minden körülötted forog.
Az idő újra vigyorog,
Elrepül az ész, messze csavarog.”

Ghymes

13 Fénykép

Móga Piroska és Ilyés Lénárd szavalják és éneklik Weiner Sennyey Tibor – szerelmes – verseit. Gitározik Lukács Ádám Dávid. 

„Mennyi időnek Kellett eltelni, hogy végre ugyanazt az illatot érezzem,
Bőröd azon részén, ahol a comb és a lágyék kecses vágásban
Találkozik? olyan illatban, ami nem a gyümölcsöké, hanem
Az egymással kajánul szerelmeskedő virágoké, és a szélbe
Karmoló ágaké, amit enyhén fűszerez a friss borostyánméz,
Akárcsak a cigarettádat az eperfalevél,  amit távoli kis francia
Városkákban hernyók eszegetnek, hogy olyan selyem legyen
A szálakból, mint amilyen te vagy.  Megfoghatatlan, könnyű,
Üde mint a Nap.
Üde mint a Nap.”

Weiner Sennyey Tibor

13 Fénykép

„Ki az a Lázár János?
Az alkalmazottunk.
Ez nem tüntetés.
Ez munkahelyi értekezlet…”

„Gyűlöltelek, bukott zsarnok! Gyötört,
hogy oly kicsiny rabszolga, mint te vagy,
így táncol és tivornyázik a nagy
szabadság sírján. Állna összetört
trónod ma is, de kellett a tünő
és véres pompa, mit a Feledés
felé roncsokban söpört az Idő.”

Shelley-Eörsi