A Meztelen Én

 

Andrea Giuliano – A Meztelen Én
kiállításmegnyitó

“Épp akkor léptem ki a kádból,
s ahogy ott álltam meztelen,
véletlenül egy nő nyitott be
hozzám, egy nő, egy idegen.

Fiatal voltam, ő is az volt,
és egész testem elpirult,
a szégyen szennye nyakon öntött
és rám tapadt és lángra gyúlt:

úgy éreztem, hogy tetten értek
valami nagy gyalázatot,
pedig mindössze az derült ki,
hogy az vagyok, ami vagyok.” 

Szabó Lőrinc

The King and the Pillowcase

 

Kéri Judit: The King and the Pillowcase
táncelőadás – meserevű felnőtteknek

Előadók: Kéri Judit, Sebastijan Gec
Koreográfus, rendező: Kéri Judit
Zene: Vereb Szabolcs, Gryllus Samu
Dramaturg: Perczel Enikő
Díszlet, jelmez: Stefan Röhrle

 

Ősz a nyárban

 

_FA_7399-Edit

“Este a kakukk panasza
Elhallgat az erdőn.
Mélyebbre hajlik a búza
A vörös pipacs.
A fekete vihar vágtat
A domb fölött.
A vénhedt tücsök-dal
Elhal az erdőn.”

Dsida

 _FA_7403-Edit

Színről színre

 

_FA_7302-Edit-Edit-2

“Elszenderült a Semmi
És azt álmodta, hogy Valami lett,
S az a Valami – én vagyok!

És azt álmodta, hogy a messzeségben
Előttem egy szent Cél ragyog,
Egy ismeretlen Cél,
Amely felé megyek, megyek…”

Dsida

XI. parancsolat

 

_FA_7201-Edit

“Vegyél meg mindent, vásárolj nyakra-főre,
légy hitelképes, keress kezeseket,
ne maradj ki a piac örömeiből se,
szerezz, szerezz, szerezz!

Nélküled fizetésképtelenek a hivatalok,
hát jár neked ez, te állítod elő
a globális értéktöbbletet.
Vegyél meg minden ezt-azt, a polcok roskadoznak,
váltsd árura magad, legyen meg mindened.” 

Ladányi

Térélmény

 

“A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.”

Pilinszky

Látomás

 

_FA_7225-Edit

“Ó, csak egy pillanatra jössz. Megállasz.
Bomló hajadban tétován babrálgatsz,
Makacs fürtjét szemedről félrehajtva,
S máris, sebten, a hűs falakba folysz át,
S én nem tudom, milyen volt drága orcád,
Emlékem petyhüdt, mint a holtak ajka.”

Tóth Árpád

_FA_7240-Edit

 

 

Szépség és szörnyeteg

 

 “A vágytól elbutítva elpetyhüdt a vadász.
Állkapcsa lóg s mohón várja a szörnyeteg,
Hogy gerjedő hevét már lehűtse kurta nász.”

Olavo Bilac

Kapaszkodó

 

_FA_7126-Edit

Közel a hanyatthoz,
közel a szavak, színek fonákjához,
közel a csuszamlós küszöbhöz,
közel a varjak árnyékához,
közel a fekete Tejúthoz,
közel a kihunyó homályhoz.
Közel, közel, közel …

Zelk Zoltán

Feltámadunk

 

“Néha-néha még visszagondolt
ágyakra és előszobákra,
lányokra, akiket kigondolt,
hogy ne gondoljon a magányra.
S talán két hónapig se várták
vissza a kocsmák és a lányok.
Vitte bőröndjét és magányát,
míg cipője is szertemállott.”

Ladányi

A fény húrjai

 A fény húrjai verses hárfaest Németh Orsi előadásában
 Vendég hárfás Tohai Andrea Gabriella

“A nő a színpadra nem úgy lép, mint a férfi.
A nőnek a teste a fő kincse: azt viszi oda, hogy ragyogtassa, ahol legtöbben látják. Kevés válik ki közülök, mert kevés tud lelkibb lenni, mint testi. Haj pedig a női lélek, ha ki tud bontakozni a földiségből, sokkal finomabb, fenségesebb, mint a férfié! A trombita is zene, a hárfa is zene. De a trombitát csak nagy széllel lehet megszólítani, holott a hárfa a gyönge szellő érintésére is megzendül.
A hárfa a női lélek.”

Gárdonyi

Tükröm, tükröm

 

_FA_6710-Edit-Edit

“Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.”

Weöres

 

Vak remény

 

_FA_6583

“A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”

 Madách

Fel is út, le is út

 

_FA_6494-Edit

“Szeljünk át derűsen teret tér után,
egyiken se csüggjünk, mint otthonunkon:
a világszellem nem kötöz, korlátoz,
de lépcsőről lépcsőre emel, tágít.
Alig gyökereztünk, egy életkörbe,
s lett meghitt lakásunk, máris ernyedünk;
kilépni a bénító megszokásból
az tud csak, ki útra, indulásra kész.”

Hesse (Keresztury)

 

A romlás virága

 

_FA_6483-Edit

“Párnáján ringat a fő-fő Varázsló-isten,
a Sátán s álmot ád, mely romlással marat,
s a gazdag, tiszta érc, a híres akarat,
párává lobban el az alkimista-üstben.
Az Ördög dirigál, rángatva rossz fonálunk!
Ki enyhülést akar, a rondaságba váj,
s mindennap közelebb az alvilági táj,
hová egykedvűen, bűzös homályba szállunk.”

Baudelaire (Tóth árpád)

 

Utolsó pillanat

 

_FA_6454

“Terjed a pénz szaga hét országon,
Büszke a bankos a bőrdíványon.
Alszik a lány, feje szépen billen,
Kétezer év tudomány felszisszen.
Nap helyét foglalod,
Kicsi Mammon, minden körülötted forog.
Az idő újra vigyorog,
Elrepül az ész, messze csavarog.”

Ghymes

Völgyvándor

 

Völgyvándor – verskoncert

Móga Piroska és Ilyés Lénárd szavalják és éneklik Weiner Sennyey Tibor – szerelmes – verseit. Gitározik Lukács Ádám Dávid. 

 

“Mennyi időnek Kellett eltelni, hogy végre ugyanazt az illatot érezzem,
Bőröd azon részén, ahol a comb és a lágyék kecses vágásban
Találkozik? olyan illatban, ami nem a gyümölcsöké, hanem
Az egymással kajánul szerelmeskedő virágoké, és a szélbe
Karmoló ágaké, amit enyhén fűszerez a friss borostyánméz,
Akárcsak a cigarettádat az eperfalevél,  amit távoli kis francia
Városkákban hernyók eszegetnek, hogy olyan selyem legyen
A szálakból, mint amilyen te vagy.  Megfoghatatlan, könnyű,
Üde mint a Nap.
Üde mint a Nap.”

Weiner Sennyey Tibor

Ki az a Lázár János?

 
Tüntetés a reklámadó ellen, a civil szervezetek mellett, tiltakozás az Origo főszerkesztőjének menesztése miatt

“Ki az a Lázár János?
Az alkalmazottunk.
Ez nem tüntetés.
Ez munkahelyi értekezlet…”

Törpenarancs

 

_FA_5818

“Gyűlöltelek, bukott zsarnok! Gyötört,
hogy oly kicsiny rabszolga, mint te vagy,
így táncol és tivornyázik a nagy
szabadság sírján. Állna összetört
trónod ma is, de kellett a tünő
és véres pompa, mit a Feledés
felé roncsokban söpört az Idő.”

Shelley-Eörsi