Hónap: 2014 augusztus

Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,
nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van –
boldog akartál lenni és hiába,
hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan, 

Kosztolányi

Anyám mondta: Házasodj meg, fiam
az élet akkor élet, ha mások annak tartják,
a boltos akkor, ha pénzt adsz neki,
az asszony amikor hazatérsz hozzá,
az utca ha fáradtan vándorolsz,
a kocsmafüst mikor asztalra dülsz,
a sírás ha hang nélkül fojtogat,
s a föld akkor, amikor belefekszel –
Ezek voltak anyám szavai.

Ladányi

És titkold el, mikor neked is fáj,
és főleg ne sokat filozofálj.

LGT

Öreg kút az utca szádán,
öreg asszony ül a káván.
Mint a botja, olyan görbe,
beleréved a vödörbe.

Nézi magát, motyog, motyog.
Mosolyt próbál – be nagy dolog! -,
de a mosoly nem sikerül,
abbahagyja kedvetlenül. 

Kányádi

A miniszter beszél: – Míg én állok e poszton,
franciák, semmi baj! – S a baljós horizonton,
vérszínű, lomha és zilált felhők alatt,
vad rémképek között talán már ott halad
a Meduza sötét tutaja, ködbe veszve,
pokloktól hajtva és a haláltól vezetve!

Victor Hugo – Kálnoky László

Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod!
Idétlen fényre szülted ezer álmod.
Utolsót holtan hordozod magaddal,
mint holt gyermek lelkét viszi az angyal. 

Babits

Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló! 
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.

Kölcsey Ferenc

Az ember szemén pici fátyol ül,
nem akarja látni
legbelül,
azt, ami,

hogy utolsó mozdulatod
a test fölött,
utolsó rezdülés
az est mögött
bujkáló hold, csak egy folt,
csak a test,
mely felett a lélek még
ott lebeg,
se nem él?, se nem holt,
mint akit
csak a volt vonzása tart
össze,

Jász Attila

Új köntösbe öltözött a honlap. A régi tartalom elsőre az Őrséggel bővült.

Tóth Árpád

Az ismeretlen temetőben
én, ismeretlen, kósza lélek,
keresztek közt, gyászdalt dalolva
virágosan megyek az éjnek,
s sírok: ki tudja, miért, miért nem?
Megsápadtam, míg ideértem.

Kosztolányi

Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s madár se jár,
Hová a vágy is elhervadva ér el,
Oly messze, messze, messze vár.

Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.

Juhász Gyula

Kiönt medréből a köd,
elnyeli a sugarakat,
elönti a tornyokat,
templomok, házak nincsenek,
az anyám sem mosolyog,
keringő, szédült zuhanás
van a szívem helyén.
S a tetőn, bolondságok fölött
két kitárt kart mereszt
egy hívogató, fekete,
borzalmas kereszt.

Dsida

Árva vagyok árvának születtem,
A szeretőm igazán szerettem.
Egy vénasszony eltiltotta tőlem,
Most igazi árva lett belőlem.

Biztos helyről, régről tudom
hogy a Föld egy tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret

Kispál és a Borz

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz. 

Villon – Faludy

roszke

18 Fénykép

Nagy óceán vize, ne hányd a hullámot!
Tudom régen láttam szép Magyarországot.
Hogyha megláthatom, megmaradok benne,
Nem kell soha többé Amerika kincse!
Odahaza se jó, igen sok az adó,
Rabló, végrehajtó, csendőr, szolgabíró.
Veszem vándor botom, csináltam valaha,
S visszamegyek fázva, nagy Amerikába.

Hobo

Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem –
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.

J. A.