Utolsó sugarak

 

_FA_6359-Edit-Edit

Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.

Várnai Zseni

Még nyílnak …

 

nyilnak

Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

Petőfi

A prédikátor

 

_FA_5435a-Edit

 

„… mert mi van ebben a világban?
Az, hogy kielégítsd magad – de jézus krisztus szeretete megváltoztatott…”

anonim prédikátor

Múlandóság kertje

mulandosagk

Kinokkal és kinokra szűlt anyám,
de mondd, barátom: ér-e valamit
egyik napból másikba halva lassan
megérni s észrevétlen elrohadni?
Valamikor azt hittem, hogy sokat
fogok használni, sokat ártani, –
ma már látom, a sorvasztó idő
túlgyorsan arcomra öregedett
s máris kikezdte szemem erejét.
Homlokom lelket hordozott, de most
– céltalan hús-, csont- s ideggép – irígylem
kis húgomat, aki már visszatért
a semmiségbe, és keserüen
nézek a tétlen jövendőbe, mert
– mert mondd, barátom: ér-e valamit
egyik napból másikba halva lassan
megérni s észrevétlen elrohadni?

Szabó Lőrinc

Elfojtódás

 

_FA_4570-Edit

Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?
Ah, fájdalom –
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!
S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?

Kölcsey

Lélekfoszlány

 

P1140270fehrozsa2b

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz,
üres minden tagod,
lezárt vagy, mint a kárhozat,
a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt
vigasznak, semmi több!
Nem óv a hűtlen értelem,
nem fogja szűk szegély,
csillagcsoportokat terel
a partalan szeszély
elámuló szivedre: állsz
tünődve és hagyod,
belepjenek, mint sűrű gyász,
a foszló csillagok.

Pilinszky

 

Megunt lemez, avagy rohad a narancs

 

_FA_4439-Edit

te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár
s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét
s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat,
mint a bélpoklos poklát mely benne rohad
és őt is elrohasztja viszi mint az őrület
vak égését, ezt a sivár belső tüzet
amelyben minden bölcs erő és fiatal
erény ugy illan el, mint tűzben az olaj

Babits

Szépkorú

 

_FA_4463-Edit

füstöl az út gyászkandeláberekkel,
     és holt magány kong árva tereken.
Ilyen magányt nem látott soha ember,
     ez a magány csak énvelem rokon.
Gázlámpasor virraszt kihalt utaknál,
az éj mellett ravatalgyertya barnál,

Kosztolányi

Jövővivő

 

_FA_4211-Edit

Élünk – ez így jó
Eszünk, ha éhezünk
Előttünk a jövő
Álmokra nincs már idő 

Z’ Zi Labor

Lélekfogoly

 

_FA_4306-Edit-Edit

Engem fájó kötelek fognak még s tart itt lenn rossz burok,
Megbúvok benne, hátrálok benne, gyáván meglapulok.
De élő fájdalom, mint tojásának héját a madár,
Kaparja ezt a burkot és szállna-szállna már!

Illyés Gyula

_FA_4326-Edit

A halál kilovagolt Perzsiából

 

_FA_4216-Edit-2

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

Babits

Elhagyatva

 

_FA_3834

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell,
neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt,
de ha megkaptad, már nem érdekel,
ott rohad a szemétdombon majd.

Depresszió

_FA_3826-Edit

Az elmúlás ikrei

 

_FA_4142-Edit

Kiszivattyúzták az üvegburát,
a lelkemet.
Nincs benne hang, csak meredt szemű ősz.
Csend és homály.
A hullt levelek ágya mély, puha,
selymes halom,
de nem zörög turkáló láb nyomán,
nem is zizeg.
A varjú se csárog a jegenyén,
csak tátogat.
Halálos-némán teljesedik el
a rendelés:
Aki elfáradt, nincs kinek köszönjön,
aludni megy.

Dsida

DUO-TRIO-QUATRO

 

Duo-trio-quatro – L1 Egyesület a Pozsonyi Pikniken
L1PP

Koncepció: Ladjánszki Márta
Szaxofon: Fekete Géza
Előadja: Nagy Csilla, Kovács Noémi, Ladjánszki Márta, Fekete Géza

Völgyvándor

 
 
Völgyvándor a Bakelitben
volgyvandorB

A költő: Weiner Sennyey Tibor
A színészek: Ilyés Lénárd és Móga Piroska
A zenész: A. D. Lukacs
A képzőművész: Szabó Kristóf

Teher

 

_FA_3677

Majd eljön értem a halott,
ki szült, ki dajkált énekelve.
És elmulik szivem szerelme.
A hűség is eloldalog.
A csöndbe térnek a dalok,
kitágul, mint az űr, az elme.
Kitetszik, hogy üres dolog
s mint világ visszája, bolyog
bennem a lélek, a lét türelme.
Széthull a testem, mint a kelme,
mit összerágtak a molyok.
S majd összeszedi a halott,
ki élt, ki dajkált énekelve.

J. A.