Családi kör

 

_FA_0123

A lelkem oly kihalt, üres,
mint éjjel a tükör.
Holtan világít egymaga
a bűvös fényű kör.
Ő látta hajdan a napot,
a májusi eget.
De most belé az árvaság,
a semmi integet.
Elmegy, ki látja itt magát,
a táj is elenyész.
Övé a csönd, az éjszaka
s meghal, ki belenéz.

Kosztolányi

_FA_0127-Edit

Jánosok – Hús-vérek#1

 
“Hús-vérek” az S8 Pincében

 

A sorozat első vendége Kókai János [zenész, író, színész, előadó, szétszórt mesehős, abszurd figura]

janosok

 Játsszák: Hakstol Sára, Király Orsolya, Lóránt Krisztina, Csák György

…a semmi végérvényesen elbújt a körmöm alá
képtelenség kipiszkálni onnan
te már megpróbáltad sodrófával mobiltelefonnal
sikoltással könyörgéssel 
sőt emlékszem egyszer meztelenre is vetkőztél
de a semmi az maradt…

Kókai János

A bárányok hallgatnak

 

_FA_9952-Edit

A szomjas farkas és a szomjas kis bari
Ugyanazon patakra ment véletlenül.
A jámbor gyapjasnál az ordas följebb állt,
Gonosz szándékkal mégis így kötött belé:
„Mért bolygatod fel nékem a patak vizét,
Ha én iszom?” A gyapjas félénken felelt:
„Hogyan tehetném, kérlek, mit szememre hánysz?
Hiszen a viz felőled árad szájamig.”
A meghazudtolt farkas így acsarkodott:
„Fél éve rútul rágalmaztál engemet.”
„Hisz akkor még nem éltem én” – felelte az.
„Apád gyalázott akkor, istenuccse, ő” –
És ráugorva széjjel marcangolta őt.
Oly emberekről íródott e kis mese,
Kik ártatlant koholt ürüggyel nyomnak el.

Phaedrus

_FA_9952-Edit-2

Éji virág

 

_FA_9850-Edit

Olyan ez, mikor dugott kincsünk
szobáját szellőztetjük,
mely nagy időn át pecsételve volt,
vagy egy rejtélyes kéz-húzásra
felgördül a nagy, rejtő éjji függöny
és befénylik a hold:
Ilyenkor meg-megcsillan pillanatra
a senkitől se látott
mosolyfalakba zárt igazi kincs,
a mélységes, nagy, drága szomorúság!…
Az óra éjfelet ver – –
– Pereg, pereg a könny… –

Dsida

 

3/4 Nő

 

34no

szereplők:
Nikolett Gábri
Sára Pilnay
Bence Gelányi

látvány: Sára Luca Jeli
zeneszerző: Kovácsovics Dávid
rendező: Balázs Szitás
író: Fanni Sényi

S8 Pince – Frissítő

 
Sajnosbatár koncert az S8 Pincében
sajnosbatar

Kinn a mezőn, bárány béget,
azt bőgi, hogy bűn az élet.
Metafizikai síkon
nem is létezik a gyíkom,
és az ember, te is láttad,
önpusztító háziállat,
bűn a bűne, bűn a bűnünk,
pedig ártatlannak tűnünk.
Kinn a mezőn, mint a tehén,
úgy bőg most a felettesén,
megreped az ego burka,
belül üres véreshurka.
Kavarog a tejút pora,
csillaganyag a vacsora,
Mer’ az ember galagtikus,
mindenevő malactípus,

Sajnosbatár

Terrorra várva

 

_FA_9254

mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,
az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,
ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

Illyés

Árnyékszék

 

_FA_4147

Vidám lovag
A díszalak,
Napfényben, árnyban járó.
Sok úton át
Hol dala szállt
Rejtve volt Eldorádó!
Ereje fogy
Szinte lerogy:
„Te Árny, két lábon járó,
Mondd, hol a föld,
Hol arany-zöld
Fű közt áll Eldorádó!”.
Az ősz lovag,
Merész alak,
A szíve árnyban álló,
Kegyetlen út
Bárhova jut,
Sehol sincs Eldorádó.
 „Aranyat old
Hegyen a hold,
S a Völgy Árnyéka ártó.
Lovagolj el!” –
Az Árny felel:
„Ott lehet Eldorádó.”

 

Poe

_FA_4147e2

Sün lét

 

_FA_9233-Edit

Most árva szívem, mint a sün, befordul
tüskét feszítve, gubózkodva, zordul,
mert fél a rossztól. Így is rossz, de szúrták,
és csiptetővel csípték gyenge burkát
és jót színlelve mérgezték titokban.

Nadányi Zoltán

Túl ötven erdőn

 

_FA_8965

Sűrűségen átfutottam,
avarának vért is adtam,
ami bennem fiatal volt,
rohanásban elhullattam.
Szívem szárnya, szemem fénye,
kurjantásos fiú-kedvem,
férfi-sorsom mély zenéje
elveszett a rengetegben.
Csudaváró esti lázban
fekszem itt a ritkulásban
meglazulva, szerteesve

Áprily Lajos

_FA_8977

Sir Kohász a munkahős

 

_FA_8704-Edit-Edit

Fény csillant, ahol ő megjelent,
fordultak utána az asszonyok.
Most egyedül, kínlódva lépeget,
egy sebesült harcos már senkinek nem kell.
Lent fekszik zizegő zöld fűben,
tető felette a borús ég.
Szemét lehunyja, előtte rohanva
megjelent nagyon sok, nagyon sok kép.
Győzött csatákon, szerelmes párnákon,
arcát soha nem színezte pír.
Most egyedül, kínlódva megremeg,
és szaracén kardjába lassan beledől.

Mini

Egyedül

 

_FA_8236-Edit

Mit csináljak? Két szemem
álmatlan sötétbe néz.
Sírva mondom: Édesem!
S bénán visszahull a kéz.
Tárul, esd és visszahull:
édes, édes, édesem!
Lásd, a lámpás éjbe fúl
s itt maradtam rémesen,
árva-búsan, egyedül.
Mind sűrűbb az alkonyat,
rám a bánat csendje űl.
S búg egy távoli vonat… 

Dsida

_FA_8238-Edit

 

Alkonyköd

 

_FA_8130-Edit

már megint jönnek azok a fellegek,
megint eső lesz.
Megint sár lesz és ólmos ködburok
a lélek körül…
Nem találom a lelkemet sehol.
Aztán már meg is jött a köd,
már megeredt a gyűlölt permeteg.
Bemegyek a szobámba, becsukom az ajtót,
behúnyom a szememet.
… Magam előtt látom egy távoli vonat
motollázó sok kerekét,
hallom élettel-teli, ütemes zakatáját
s a mozdonnyal szembegurul a sínen
egy forrón felkelő,
óriási Nap…

Dsida

Hány hét a világ?

 

_FA_7934-Edit-Edit

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja)

J. A. 

Az utolsó mohikán

 

_FA_7919

Mi a remény?… förtelmes kéjleány,
Ki minden embert egyaránt ölel.
Ha rápazarlod legszebb kincsedet,
Az ifjúságot: akkor elhagy, el! 

Petőfi

Mindenki…

 

_FA_7552-Edit

Személytelen ez s szemét jelen
Itt akárki akármi mondhat
Az aranyborjú meztelen a trónon,
de mi ne őt nézzük, mi csak ugassuk a holdat
A mi királyságunk, nem e világból való
És mindenki mondjon le!
Mindenki mondjon le valamiről
Valaki másnak a javára
Mer ideje lett a részvétnek meg a lemondásnak
Mindenki csak vár és dermedten nézi
Hogy küzd egymással két kicsike férfi
Törpe óriás, óriás Dávid,
Mi van már, faszfejek, csak a pénz számít?!

Sziámi

Hajó halál

hajohalal

Szabad, hű tenger volt a lelkem,
Nem érdemeltem,
Hogy most legyen fáradt, hullámtalan, holt,
Mert igazam volt, igazam volt.
De két hajó szeli még küzdve,
Lesve és űzve
Egymást tépett lobogókkal: a fáradt
Félelem s a hetyke Utálat.

Ady

Árvácska

 

_FA_7533-Edit

Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.
Egy árva gyermek andalog,
Szivét bú tölti el;
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel.

Eötvös József

Vágyódás

 

_FA_7323-Edit

Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyilam szökhet rajta át: a vágy –
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára börtön

Babits

_FA_7339-Edit

Másság

 

_FA_7396-Edit

Hordom az élet bőrét, burkomat,
s látom, mindenki páncélt hord magán.
A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de a születéssel elkülönültem
s most magány vagyok s új magányra mag.

Szabó Lőrinc

_FA_7417-Edit