v
i
rág
voltam
hajdanán
világ volt a
mosto
h
á
m
szép lány voltam úgy megholtam
szép ruhát még sose hordtam
virág vagyok
holtan is
álmodom
a por
ban
is

Nagy László

Ellobbant lángelmék halk muzsikája
Füröszti fáradt, sáros lelkemet,
S úgy fáj, hogy éltem mért fonnyadt sivárra,
Mint holt mező, mit tar homok temet.
A drága múlt ragyog fel ím előmbe,
Mint éji tó, az árnyruhás, borús,
Ha hűs tükrén piros fényét elöntve
Kigyúl a nap, a szent, tűzkoszorús…

Tóth Árpád

Az árny ragyog a gyémánt-könyütől,
bámul a sok sötétszemű, nagy ablak,
az antik ívek biztosan szaladnak,
mint befagyott tó, fénylik a tükör.

Kosztolányi

A szerelem börtönében voltam száz évet talán,
Helyetted ültem ott száz évet, s nem gondolsz rám!
A szerelem börtönében voltam jól viselkedtem,
Kiengedtem magam, de aztán mégis visszamentem.

LGT

Okuláré Projekt: Diszkrimináció

okulare6

19 Fénykép

Okuláré Projekt az Amargant Műhely szervezésében Diszkrimináció címmel.

Ister Tavaszkirálynő köszöntése – Trambulin színház

ister

22 Fénykép

Tavaszkarnevál a Bögrefóniával!- Z-Drums percussion block
Házigazda, műsorvezető, és Ister királynő szószólója: Csák György
Zenei vezető -GÉSA és a Z-Drums percussion block
Ének-koreográfia- Gergelyi Julia
Rendező-szervező és élőbáb-Lóránt Krisztina

megszallas

8 Fénykép

Halála a pótolhatatlanság minden veszteségérzésével, a nagycsaládtagnak és kedves örök barátnak kijáró fájdalommal sajog – legfennebb az a gyermekien babonás tiltakozás enyhíti, hogy nem, mégsem lehet igaz!

Jékely Zoltán

Az orchidea nem veszíti el illatát, csak mert senki sem szagolja, a csónak nem süllyed el, csak mert senki sem ül benne. A bölcs nem hagyja el az Utat, csak mert senki sem ismeri azt.

Lao-ce

primadonna

6 Fénykép

Nagy halom szép ruha,
Benne a semmi, a szép primadonna.
Púder, ékszerek, gyöngyök és flitterek,
Ó, óóó.

LGT

Y la vida siguió,
Como siguen las cosas que no
Tienen mucho sentido,
Una vez me contó,
Un amigo común, que la vio
Donde habita el olvido.

J. Sabina

Az a tudós egykor rajongva élt;
kőarca, amelyen hideg közönnyel
csupán az észnek fénye éledez,
egykor mosolygott, sírt, haragra torzult,
és az öröm rózsáitól kigyulladt:
s most bús, komoly fagy ül vonásain,
s nem rezdül arcán a meredt ideg,

Kosztolányi

Előttem egy vén seregély járt,
De én, ime, újraszülettem.
Pihés, fehér, szűzi galambként,
Aki nem küzd, sorsot nem vállal
Egy csúf seregély-árnnyal,
Pihés, fehér, szűzi galambként
Halok meg szép galamb-halállal.

Ady

És mi marad belőle?
Ha elmegy innen, testvérek, ti búsak,
a földgömb szíve megreped-e tőle?
Ó, láttam egykor lassan távozót én,
és láttam aztán, ami itt maradt.

Kosztolányi

Látod, megmozdulnak a képek,
hogy lásd, mi elmúlt már,
amit nem szeretnél látni,
mit végignézni fáj,
de látom akkor is, hogyha nem szabad,
míg csak szétszakad a kép…
És én már láttam nem várt gyereket,
kinek nem jutott már szeretet,
s a bort vigyorgó felnőttek közt
tanulta, hogyan kell élni.

LGT